Szegedi emlék

Szegedi emlék

Mezítláb mentem át a hídon,

Az egész város rajtam nevetett,

Mégis tudom, irigyelték tőlem

Ezt az édes ősi örömet

                                  

A Tisza felett kéklő pára szállott,

S gyöngyszínbe öltözött a parti fa.

A csillagfényes kéklő messzeségben

Eggyé váltunk én s az éjszaka.

Akkor lassan törpültek az évek,

A végtelenség vágya felkapott,

S hogy ez mindig megmaradjon nékem,

Kezembe vettem a hajnalcsillagot.

1972 nyarán.