Még vagyok...

hillailaszlo-ve2015. május 13. 18:51

Megható és csodálatos!
Örömmel olvastalak!
Laci

ariamta2015. február 26. 14:45

Lehet, érzelmes vagyok, de pityeregtem a végén a meghatottságtól. Nagyon szép! Szeretettel olvastalak

BakosErika2015. február 26. 06:18

Szépet írtál a virágról és a sorok között másról, Erzsike!
Szeretettel olvastalak.

kodrane2015. február 25. 21:55

Az a piros muskátli

Nyár közepén a muskátlimról
letörött egy pici ág,
gyenge volt és fiatalka
sosem volt rajta még virág!

Hervadozva feküdt a földön,
már sárga volt a levele,
halálra volt ítélve szegény,
én sem törődtem vele.

Ahogy ott láttam haldokolni,
megmozdult bennem valami,
valami szánaloféle érzés,
mégsem hagyhatom elhervadni.

Egy kicsi cserépben elültettem,
A bokor árnyékába tettem,
pár csepp vízzel meglocsoltam,
aztán újra magára hagytam.

Lassan ősz lett,fagyok jöttek,
Amikor egyszer rá találtam,
sok kis zöld levelet hajtott,
hogy élni akar, akkor láttam.

A többi virággal az ablakba tettem,
ápolgattam, öntözgettem.
És pár hét múlva bimbót hozott,
bíbor virággal jutalmazott.

Egész télen, egymás után,
hozta a sok szép virágot,
öreg szívembe beférkőzött,
valóra váltva sok szép álmot.

Mert felnevelt sok gyenge ágat,
s bíbor virágát úgy ringatja,
mint én ringatom karomba tartva
édes kis dédunokámat!

ariamta2015. február 22. 18:39

Már várom, hogy olvashassam!

skary2015. február 22. 17:46

biztosnem :)