kodrane blogja

Ül a bokor alatt,Fekete bundája bogánccsal teli,

Szomorú gombszemén látszik

Sorsát nehezen viseli.

Régen még a gazdinál,

Eléje finom falatok hulltak,

Simogató kezek, szeretve 

ráborultak.

Most nyüszítve sír,

Remeg a kopár ágak között,

Rútul bánt vele az élet,

A gazdi sírba költözött!

Bújj elő kóbor pajtás,

Egyedül maradtunk, nincs mit tenni,

Gyere, segítsünk egymásnak

A magányt örökre elviselni!

1990

Te bátor voltál, meg merted tenni,Meguntad már, hogy verekedni kell mindenért!

Megfáradt emberként nem tudták élni, 

Egy pár lépést ki tudtál mérni

és jött a vonat!

Gyönge testedet megtudtad törni, 

Jaj de a lelket nem lehet megölni,

Az itt él bennünk!

1988 tavaszán.