kodrane blogja

Át léptem a nyolcvan hatodik évembe. Nem kis idő, nem is volt könnyű. Sokminden történt, jó is rossz is. Sok szép emlék, sok keserves csalódás, föndbe döngölés, felemelkedés, szeretet és gyalázat, borús idő és ragyogó napsütés.

Most itt állok, úgy érzem tiszta lappal és sok sok emlékkel. Az unokáimtól kaptam egy naplót amelybe be kellene írnom az emlékeimet, meséimet, érzéseimet. Szívesen tenném, csakhoy az ujjaim nem tudják a ceruzát tartani, be vannak görcsösödve. A naplóba meg nem  lehet két újjal "bepötyögtetni" a mesét. Hát azért kitalálok valami megoldást Addig viszont egy pár emléket itt hagyok, versbe vagy mesében.

Az jár a fejembe, minek is nekem ez a blog, hiszen már alig jutok el ide. Ahogy múlik az idő, egyre kevesebb időt töltök az interneten, inkább elolvasok egy jó könyvet, vagy csak elmerengek. Emlékszem régen fiatal koromban, mennyi ötletem volt,  gondolatban hány verset írtam ami még sem lett papírra vetve, egyszerűen nem volt rá idő. Most meg idő volna, de ha akad is egy jónak látszó ötlet, nincs bennem annyi erő, hogy le is írjam, Nyugtatgatom magam, hogy majd egy másik életembe mind leírom! Meg azon is elmerengek, lesz-e másik élet?

Igen, jó hogy van nekem is egy blogom, legalább ide jöhetek panaszra. Nem vagyok nagyigényű, sem sértődős természetű, nem vagyok egy klasszikus irodalmár, de az nagyon tud idegesíteni, ha valaki az én írásomból csak úgy kiemel pár sort, minha az saját gondolata volna és pofátlanul közzé teszi idéző jel nélkül! Már nem először történt! Az említett vers az 2002 ben megjelent kötetemből való. " Ne hasonlíts engem senkihez"

Be vallom őszintén, én egy kicsit holdkóros vagyok, már gyermekkorom óta, ha telik a hold én nem tudok aludni Nyáron, néha ki ülök az udvarra ami már ma inkább kert mert be van füvesítve, és van ott egy hintapad, én meg nézem az eget. Így télvíz idelyén meg unalmamban írok egy verse, csak hogy teljen az idő! Lehet, hogy erre mondják a gyerekeim, hogy " anyám kicsit bogaras"? Nos hát a telehold az oka, hogy versbe ráncigáltam ezt a régi emléket:

 Évek és álmok

Sok- sok év és sok -sok álom,
visszanézek s megtalálom
amit régen eltemettem,
de soha el nem feledtem.

Lelkem mélyén most is élnek,
a rég szép gyermek évek,
fényes telek, hóemberek,
meleg nyarak, kismadarak.
A csllogó Maros vize,
az árokpartí szeder íze.

Emlészem,
hogy volt ott egy pad,
a virágzó bokor alatt,
vasárnao volt, csendes béke,
úgy él bennem az emléke,
minha most is velem lenne,
szeretőn ölébe venne
édesapám és mesélne,
üveghegyről, tündérvárról,
a legkissebb királylányról.

Emlékszem, hogy pityeregtem,
hogy királylány nem lehettem.
De jó apám tett egy csodát,
orgonából font koronát,
és nem sokat magyarázott,
azon nyomban
 királylánnyá
 koronázott!

Csak most látom, lassan egy évBelépése, hogy itt jártam! Nem tudom minek nekem ez a blog? De ha már eszembe jutott, kívánok minden jó akaratú embernek, boldog új évet!

Újév reggelén.

Újév reggelén az égre néztem,
Az elmult éveket felidéztem.
Megkérdeztem ott fent az eget,
 miért kaptam ilyen zord éveket?

Honnan vette a sors a jogot,
hogy büntetett, vagy jutalmazott?
Hogy merte megtenni velem,
hogy irányította az életem?

Mért adott bogáncsot s nem virágot,
mért járatott velem őrült táncot,
mért gyújtott bennem égő lángot,
hogy szebbé tegyem a világot?

Most a sorsom arra kérem,
legyen az enyém egészen
a döntés joga, amíg csak élek
és adja azt amit tőle kérek!

Nem kérek pénzt, gazdagságot,
csak egy élhetőbb világot,
hogy az ember ember maradjon,
hogy a jóért, jó szót kapjon.

Hogy a becsületes boldogan éljen,
tétlenül senki sem henyéljen,
hogy építsünk s ne romboljunk,
hogy a fejlődés útján haladjunk.
 
Arra kérlek hát sors barátom,
hogy áldás legyen kis hazámon,
hogy jöjjön végre egy örömszerző,
békés, boldog új esztendő!