kodrane blogja
EgyébNég is csak jó...
Még is csa jó, hogy itt is vagyok...
Fizika
Úgy vagyok mostanában, hogy egyre jobban hiszek a fizikában, bár régen iskolás koromban mindig csak annyit tanultam belőle, hogy szégyen szemre meg ne bukjak. Ezért, a tételeket megtanultam, ami biztos, biztos! Többek között azt is, hogy az anyag nem vész el, csak átalakul. Később gondolatban kiegészitettem arra, hogy az anyag nem vész el, csak átalakul, vagy gazdát cserél, mert ahogy tapasztaltam, ami régen az enyém volt valami csodálatos módon más tulaldonában került, vagyis gazdát cserélt. Már a háború alatt kezdődött, mikor szinte minden amink volt másoké lett! Aztán az ötvenes évek végén, jött az a bizonyos tagosítás, mikor önként és dalolva még földünket is új gazdára bíztuk. Mostanába meg már éjjel nappal zárni kell az ajtót annyira divatba jött ez a fizikai tétel. A napokban régi kedves ismerősöm látogatott meg, nem sokáig maradok mondta, be sem tolom a bicklimet, csak ide támasztom a kapuhoz. Úgy is lett, mi leültünk kávézni, beszélgetni, úgy félóra mulva jelzett a kutya, hogy valaki mocorog a kapunál. Szaladunk nézni mi van, de akkorra már volt nincs a bicikli! Feri szomszéd, is kinézett, mondta hogy látta az ablakból, hogy egy utcabeli barna bőrű legényke viszi a biciklit. Segítőkész ember lévén, ment a az új gazda és a bicikli után. Meg is találta a legényke csak a sarki kocsmáig vitte, ahol már egy új gazdajelöltel tárgyalt a bicikli ügyében, Először szép szóval mondta, hogy adja vissza az "anyagot" mert van nek gazdája, de a szép szó nem sgített, el csattant egy tacsli, mire vissza kapta a biciklit. Így az "anyag" visszakerült a gazdájához. Nagyon örültünk a sikernek, Feri szomszéd is kapott kávét, meg egy kis házi pálinkát, köszönet képen. De harmadnapon jött az idézés, Feri szomszédnak, hogy jogtalanul megütött egy ártatlan gyereket,már tanúk is voltak a kocsma vendégei közül. Hogy mi lesz a vége nem tudom, csak imádkozok, úgy ne járjon mint a "Fagyálós"gazda! Hát ilyen fucsa dolog manapság a fizika!
Őszi vers
Őszi vers
Alszik a ködös néma táj,Táj fölött hallgató homály.Sötét a föld, de fent a fa,Gyöngyszürke, mint az éjszaka.
Beszívom ezt az éjszakát,Az őszi ködnek illatát,S meg érzem azt is hirtelen, Milyen közel a végtelen! S a köd fölött már nincs sötét,Távoli fények visszfénye ég.S mint a kozmoszban a csillagok,A földön én is az vagyok!
Magamba hordozok száz csodát,A fényt, a tenger illatát,Az erdőt, mezőt, a réteket, A jóságot s a vétkeket.A békét és a háborút, A vidámat, a szomorút,A szerelmet, az esküvőt,A halált és a temetőt.Belőlem lesz az út pora, Vagy az égnek fényes csillaga.Ember, tenger vagy bár mi más, Az enyém ez a csillogás!És néha arról álmodok, A végtelen is én vagyok! 2002-04-23
Szegedi emlék
Szegedi emlék
Mezítláb mentem át a hídon,Az egész város rajtam nevetett,Mégis tudom, irigyelték tőlemEzt az édes ősi örömet A Tisza felett kéklő pára szállott,S gyöngyszínbe öltözött a parti fa.A csillagfényes kéklő messzeségbenEggyé váltunk én s az éjszaka.
Akkor lassan törpültek az évek,A végtelenség vágya felkapott,S hogy ez mindig megmaradjon nékem,Kezembe vettem a hajnalcsillagot.
1972 nyarán.
Megjöttem!
Megjöttem és egy verset is hoztam. Sajnos csak ennyi élménnyel gazdagodtam.