Hoztam egy verset

Be vallom őszintén, én egy kicsit holdkóros vagyok, már gyermekkorom óta, ha telik a hold én nem tudok aludni Nyáron, néha ki ülök az udvarra ami már ma inkább kert mert be van füvesítve, és van ott egy hintapad, én meg nézem az eget. Így télvíz idelyén meg unalmamban írok egy verse, csak hogy teljen az idő! Lehet, hogy erre mondják a gyerekeim, hogy " anyám kicsit bogaras"? Nos hát a telehold az oka, hogy versbe ráncigáltam ezt a régi emléket:

 Évek és álmok

Sok- sok év és sok -sok álom,
visszanézek s megtalálom
amit régen eltemettem,
de soha el nem feledtem.

Lelkem mélyén most is élnek,
a rég szép gyermek évek,
fényes telek, hóemberek,
meleg nyarak, kismadarak.
A csllogó Maros vize,
az árokpartí szeder íze.

Emlészem,
hogy volt ott egy pad,
a virágzó bokor alatt,
vasárnao volt, csendes béke,
úgy él bennem az emléke,
minha most is velem lenne,
szeretőn ölébe venne
édesapám és mesélne,
üveghegyről, tündérvárról,
a legkissebb királylányról.

Emlékszem, hogy pityeregtem,
hogy királylány nem lehettem.
De jó apám tett egy csodát,
orgonából font koronát,
és nem sokat magyarázott,
azon nyomban
 királylánnyá
 koronázott!