Az én sánta rigóm

kodrane•  2015. július 12. 17:39

Még erről nem írtam, de ami késik nem múlik, most elmondom. Van a kertemben még egy pár öreg gyümölcsfa, meg egy szép ezüstfenyő. Ezen a fenyőn tanyázik vagy két éve egy fekete rigó. Ha a cicák nincsennek a közelben, leszáll és keresgél a fű között, meg dézsmálja az epret, csipegeti a barackot és közben fél lábon ugrál. Valamikor megsérülhetett a lába, de énekelni nagyon tud. Tegnap kora reggel arra lettem figyelmes, hogy nem egyedül énekel, "valaki" felget neki. A fenyő sűtű ágai közül mellé röppent egy másik rigó. Olyan egyformák, mintha ikrek lennének. A lehúlott sárgabarackkel kínálgatták egymást. Meg sem mertem mozdulni, nehogy elijesztsem őket. Percek múltak én közben rájöttem, ezek összeházasodtak! Szégyentelenül szerelmeskedtek előttem! Aztám egy röppenéssel eltüntek a fenyő ágai között. Aztán néma csend! Na mondom közelbbről megnézem az öreg fenyőt, ott vannak-e? Már nem láttam őket, de megláttam az ágak között a kis kerek fészüket. Na mondom magamnak, nem vagy már egyedül! És ma reggel újra hallottam a jellegzetes füttyöt: Huncut a bíró.. 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

kodrane2015. július 13. 20:32

Köszönöm!

skary2015. július 13. 04:43

:)

Ametisz2015. július 12. 23:23

Ezért is szép az élet!....jó észre venni az ilyen pillanatokat! :)
Jó, hogy megírtad! :)