Kárpáti Tibor verses blogja

Álom előtt

A nappal aláhullik a mélybe,

míg az utolsó csók is ellobog;

s mi is remegő bástyafalakként

hullunk alá egymásról az éjbe.

Ellep a csend, és aranyhalakként

úsznak körénk a lomha csillagok.

„– Nem félsz Artemistõl? – kérdezte Herakles, és elmondta neki Aktaeon történetét, akivel szarvakat növesztett a szűz és haragos istennő, mert nimfáit megleste. Hylas nagyokat kacagott ezen, de azért tovább is erősködött hősiessége mellett, mondván, hogy egy istenlány szerelme megér egy kis veszélyt.”

Babits Mihály: Mythologia

Hylas

Ki hív engem? Miféle útra keltem?

A lágy szélben mily kacagás repdes?

Talán az erdő lett szerelmes

belém? A fák belélegzik lelkem,

s én magamba szívom nektár és fahéj

édes illatát. Vad najád-kórus

dala zeng. Megremegek holdkóros

éji tó vizén, míg elnyel a kéj

lágyan hullámzó öle. Még élnék!

De éltemnek aranyszövedékét

lefejtik rólam buja nimfa-kezek.

Szép álmomból ott ébredek, ahol

majd sűrű véremet issza a hold.

Anyám! Haza én már sosem érkezek!

Aktaeon

A Szépséget meglopta pillantásom,

s asszonnyá tette egy pillanatra.

Mivé lettem? Bizony, ha magamra

néznék, megriadna tőlem képmásom:

mert homlokomra jelet tett az emlék.

Üldöznek, futok, nincs aki szánjon.

Emberi hang már nem jön ki számon,

mikor a csaholó, lihegő nemlét

végül nyomomba ér. A hű ebek

fehér foga tépi szét testemet.

Fel nem ismerik már Théba hercegét,

ki űzött vadat, asszonyt is százat,

kinek véget úgy ér a vadászat,

hogy Diána pírjától lobog az ég.

Csillagzápor

Világkígyó, Káoszkígyó
templomára süt a Hold,
tekeredik, csavarodik,
ami lesz és ami volt:
nincsen halál, nincsen élet,
csak a kéjbe fulladt tánc,
Világasszony láng-bokáján
vonaglik a kígyólánc.
Újra áll a Smaragdváros
vén szakadék peremén,
csillagzápor ős-fényében
táncolsz Te és veled Én.

Három csikó

Három csóvás-csillag

Hullt alá az éjben

Három csoda-csikó

Száguld a sötétben

Csontjuk széjjelszórva

Izzott az időben

Újra megfogantak

Lángoló erdőben

Partján bősz folyamnak

Szilaj széllel szállva

Ítéletidőben

Jöttek a világra

Három tüzes csillag

Három tüzes vadló

Tizenkettő villám

Tizenkettő patkó

Három csóvás-csillag

Hullt alá az éjben

Három csoda-csikó

Száguld a sötétben

Napkirály felpattan

A pejnek nyergébe

Szélkirály felugrik

A fényes-fehérre

Vaskirály vágtázik

A vasderes hátán

Reszket a Gonoszság

Vad vágtájuk láttán

Három tüzes csillag

Három tüzes vadló

Tizenkettő villám

Tizenkettő patkó

Napkirály szablyája

Lánggal ölő halál

Szélkirálynak nyila

Mindig célba talál

Vaskirály fokosa

Hasítja a sziklát

Vágtat a három ló

Röpködnek a szikrák

Röpködnek a szikrák

Láng gyullad az égen

Reszket a Gonoszság

Izzó hajnalfényben

Három csóvás-csillag

Három csoda-vadló

Aranykor váltja fel

A régi hanyatlót