Kárpáti Tibor verses blogja

kobzos•  2019. november 8. 11:53

Tammúz énekei (1. Jövök, Istár! 2. Istár ékei)

Tammúz énekei

„Alászálla Tammúz isten, alászálla víg zenével,

alászálla táncosnőkkel a sötét Kurnugéába”

Istár pokolra száll - akkád ének

(Rákos S. fordítása)


1.


Jövök, Istár!


jövök Istár cédrusdobbal

jövök Istár sebbel-lobbal

kezeimben vaskolomppal

szemeimben napkoronggal


a Hét Őrző leboruljon

vasbéklyód mind földre hulljon

jövök Istár jövök jövök

Hét Kapun át utat török


jövök Istár harsonával

égő hajnal bársonyával

jövök Istár dudaszóval

világot elárasztóval


a Hét Kapu meghasadjon

kínod lánca leszakadjon

jövök Istár jövök jövök

Hét Kapun át utat török


jövök Istár tűz-flótával

tűz-flótával láng-nótával

jövök Istár szív-haranggal

szív-haranggal lélek-hanggal


tested zsibbadása múljon

szemedben a fény felgyúljon

jövök Istár jövök jövök

Hét Kapun át utat török


jövök Istár nyirettyűvel

szívemben száz csengettyűvel

jövök Istár vad zenével

hitem összes hangszerével


fehér arcod felderüljön

sima combod megfeszüljön

jövök Istár jövök jövök

Hét Kapun át utat török


jövök Istár víg zsivajjal

kaput döntő szent robajjal

szent robajjal bűvös dallal

halált űző diadallal


szirom-bőröd illatozzon

kebled büszkén dagadozzon

a rút halál megriadjon

tavaszomnak visszaadjon


2.


Istár ékei


Öled köré lenge leplet

sóhajtok. Combod feszüljön!

Büszkén dagadozzon kebled!

Egek Kéjnője, bőszüljön


fel vágyad élni, hevítse

tűzvéred zsibbadt tagjaid!

Karod fény-csat ékesítse!

Csillagok szétszórt magjait


ringassa a föld virággá!

Mert bűvös övet ölelek

csípődre, és aranyággá

válik testem, zöld levelek


dalává lelkem. Nádasszony!

Táncolj velem! Legyen olyan

násztáncunk, hogy ne riasszon

a Semmibe Futó Folyam!


Örök tavaszomnak adjon

vissza a vágy! Gyémánt-parázs

szálljon szívedre, olvadjon

arany nyakadra, hol varázs-


érintésem reád suhint!

Szerelmünk vad ritmusára

csengjenek füledben rubint-

kövek! A hús rítusán a


szárnyas oroszlánok között

- hol pap vagyok s szent rokona

a virágzásba öltözött

világnak - gyöngyös korona


simuljon ékes fejedre!

De törjön hét kaput kezed,

ha én szállok ama helyre,

honnan visszaút nem vezet!


S jöjj el akkor táncos haddal,

ha értem vért zokog a nap!

Szűz leánnyal, hat tucattal,

ékeid beragyogjanak!


Jöjj el fénytől érett szívvel!

Jöjj el csorduló lelkeddel!

Itassál meg életvízzel!

Etessél meg szerelmeddel!

kobzos•  2019. november 8. 11:52

Kullervó

Kullervó


Ajtótlan kerítésed mögé zárva

éltél kapcájaként a mostoha

sorsnak. Vége, csatafi. Már soha

senkitől nem vár rád ölelés. Árva


vagy végleg, üres a ház. Ha kimaradsz

nemzetségedből, nincs ki sirassa

nevedet. Hísz Erdejében lassan

bealkonyul. Tudod: magadra maradsz


a Holló-völgyben is. Az istenek

társul csak a kínt szánták teneked

e csupasz földön, ahol nincsen miért


már és nincsen ki ellen. Vad kardod

megitatni bús szívedhez tartod,

hogy az egek arcába köpje a vért.

kobzos•  2019. november 8. 11:51

Örökség

Örökség


„Azon az éjszakán, mikor Horust, Osiris fiát

Beiktatják örökségébe; 

Azon az éjszakán, mikor a rettentő bírák előtt

A sors mérlegén leméretnek a szavak”

Kilépés a Fénybe - Egyiptomi Halottaskönyv

(Bánfalvi A. fordítása)



dús hínárt vérzik zöld karom

szamár csontja lett jogarom

már nem énnekem süt a nap

trónusomhoz vérem tapad

sárkánykígyók úsznak körém

a szent folyam tajték-ölén

elringat aranykoporsó

véremmel telve a korsó

szép sólyomszívű gyermekem

már nem süt a hold énnekem

míg elringat a szent folyam

te álmodsz-e rólam fiam


mint fény a kígyóveremben

élet fut széjjel eremben

fény-villás nyelvet ölt az ég

izzik a semmi és elég

az ifjú sólyommadarat

égre dobja egy akarat

és virradni hívja a lét

éltem legelső reggelét

az ég fény-kígyónyelvet ölt

kitaszít méhéből a föld

létem virradó hajnalán

álmodom rólad ó apám



smaragdkorsó darabokban

ringatózom a habokban

halott vagyok s halhatatlan

dermedt szívem mozdulatlan

ezerszemű sötétséggel

halállal és vak kétséggel

nézz szemébe önmagadnak

ura légy a szárnyas napnak

hogy te vigyázzad népemet

átadom koronám neked

és alászállok gyermekem

ítélni nemzedékeken

kobzos•  2019. november 8. 11:49

Ha a túloldalon a két árnyékkutya

Ha a túloldalon a két árnyékkutya


Ember, ha a túloldalon

a két árnyékkutya

a Félelem és a Fájdalom

megérzi a gyarló vér szagát

bizony rád talál és enni kér


akkor majd minden újabb nap

csak újabb éjszakát ígér

és nem lesz olyan értelem

melyben fogant oltalom

legyűrne érted minden halált


csak csupasz valód marad

és a csontodat rágó kutyák

és csak a száját tátó űr marad

mi meg nem született gyermekek

színtelen árnyait sikoltja reád


megaláz akkor bizony minden szüntelen

pillanat és az ürescsigaház-idő

recseg-ropog egyre meztelen talpad alatt

tántorogsz csak szégyen-pocsolyák

között a házadba költözött árnyak elől


tudod, hogy nincs hová menj

ha a szenny már átszivárgott szárnyadon

csak a szánalom marad és a hit


hát fogadd el a felfoghatatlant

túl a reménytelenen

a semmivel töri meg magát a végtelen


világtalan világ, mely önmagába bámul

összetörhetetlen tükörgömbön át

önmagába hatol és önmagának tárul

hogy önmagában hordja önnönmagát


de fényre álmodja magát a szem végül

Isten lelke lebeg a mindenség felett

a tarka föld fölé az ég csarnoka kékül

hát feküdj a napraforgók közé, mert lehet


hogy el kell menned, de a szeretet

- mikor húsod feloldja a hajnal -

betakar majd pár fürt angyalhajjal

és a bárány könnye benned


megszelídít minden árnyékkutyát

kobzos•  2019. november 8. 11:49

Egérember

Egérember


az űr üregeibe gyűjti ő

tiszta búzáját a fénynek

de a komisz éjszaka szétszórja

mindig kincseit szegénynek


hazatérhet szürke gyökér alá

ez jut az emberegérnek

álmába bújik képzeli magát

asszony ölében alvó kenyérnek