Kárpáti Tibor verses blogja

Utamat róttam

utamat róttam üszkös fák között

nehéz csizmával a fehér télben

bús szemeimbe csillag költözött

mikor felizzott arcod a szélben

lépteid nyomán hóvirág fakadt

sápadt-tisztán, mint a téli hajnal

s a kristálycsarnok ívei alatt

vártál reám fényben ázó hajjal

megjöttem és szívünk egybedobbant

visszhangja szálldosott körbe-körbe

s a tükörteremben száz fellobbant

szoknya szállt száz lángoló tükörbe

és minden ősünk és eljövendő

sarjunk túl időn s hamis halálon

mosolygott a percben, mikor kendőt

bűvölt csendben szemünkre az álom

Hej, muzsika, tündértánc!

Hej, muzsika, tündértánc!

Tündérszoknyán ezer ránc!

Minden ránc százezer év:

Pörög a Világkerék!

Csillagporos ég alatt

Táncot rop a tündérhad

Száll a dal, a nevetés

Hej, a táncuk, de mesés!

Száll a szoknya, az ének!

Száll a csillagos égnek!

Pörög-forog a Világ!

Csillagfény, csillagvirág,

Csillag-gyémánt hajukban,

Csillag-ékszer nyakukban

Hej, a keblük gyönyörű!

Mint a Világ, gömbölyű!

A tetején csillagok!

Csillagszemük felragyog!

Csillag-szikrát szór az ég!

Szikrázik a Mindenség!

Három ág

Fátyollány halovány

széllel száll elpirul

felszökken a Holdba

a tóba legurul

egy szívből három ág

rajta csüng a világ

Szépasszony napsugár

smaragdzöld szerelem

fény lüktet föld moccan

a gyümölcs megterem

termő és teremtő

virágfa-istennő

Csontanyó kaparász

dióhéj csikorog

kilyukad az idő

föld alá lecsorog

egy szívből három ág

rajta csüng a világ

Garabonciás

1.

Mákgubót zörgetek

Köpenyem förgeteg

Álmodban ott vagyok

Paplanod fölragyog

Kis lidérc, hova szállsz?

Csupa tűz ez a ház

Csupa tűz, csupa láz

Kéményen betalálsz

Mákgubót zörgetek

Jöttem és elmegyek

Vagyok, vagy nem vagyok?

Paplanod fölragyog

2.

Villámmal zörgetek

Köpenyem förgeteg

Mosolyom jégverés

Elveri a vetést

Két szőke, egy barna

Ki vannak takarva

Ha bújnék álmukba

A szőnyeg lángolna

Villámmal zörgetek

Reggelre elmegyek

Ma édes nevetés

Holnapra feledés

Nap, hold, csillagok

1. Nap

ha szűz csókom megkapod

lopd el nékem a napot

és ha csókra vágysz megint

napból hasított rubint

legyen akkor ajakad

tűzből legyen a hajad

tűz-köntösbe öltözzél

engem lánggal öntözzél

tűzliliom-szerelem

virágozzék ölemen

vélem tűzbe fulladjál

tűzözönbe gyulladjál

ha a napot ellopod

ékesítse homlokod

de ha szirmot bont az est

szoknyám alatt rejtegesd

2. Hold

ezüst üstbe néz a lány

- hold kísért a víz alatt -

annyi esküt kért ahány

ezüst inge elszakadt

ezüst szarvas már a lány

- a füstté vált fák alatt -

annyi éve már ahány

éve szíve megszakadt

 

rénszarvas tején élek

szarvas tején élek én

a vén holddal beszélek

füstté vált fák tetején

csillagok tején élek

talán nem is élek én

csillag-húron zenélek

égi szarvas szép fején

3. Csillagok

a mindenség szikrázik

fűzfatündér hintázik

idő-szakadék felett

ezüst fűzfahaj lebeg

álomidő-suhanás

csillagfénybe zuhanás

hozott holdfény-vándorút

néked fonnak koszorút

fűzfalányok: hajukból

csillagok: sóhajukból

dalt dúdolnak füledbe

barkát szórnak öledbe

holdglória-koszorú

sose legyél szomorú

verj gyökeret a fénybe

csillagvihar-örvénybe