Az ősznek áldoztunk

Az ősznek áldoztunk

Reszkető szívvel az ősznek áldoztunk

Az Álmok Erdején, csak te meg én

Oly aprók voltunk, és egymásba bújtunk

Egy gomba kalapjának peremén

Szélúrfi pánsípján muzsikált csendben

És egy tölgyfa-tündér dalra fakadt

Az alkonytól lázpiros rengetegben

Rozsdaágyba tért nyugodni a Nap

Majd köddé vált arcunk, elsápadt minden

És ezüstfehéren, akár a Hold

Pókselyem-szoknyában, holdsugár-ingben

Egy haldokló nimfa rólunk dalolt