koboldka.. blogja
Hajlék-talan
Csörtet az avaron nincs már egyedül
Rongyos a zsákja futva menekülSajog a háta nincs már adujaNyomában pepecsel torzult figura
Viskó a bokorban éjjeli menedékNem marad semmi ha azt elvennékNappal a város tűri kegyesenPiszkos élelem terítve vegyesen -----------------------------------------------
Ez van, e vidék tátongó szakadékEbben az a szép élnek a mesék
Ez van, e vidék tátongó szakadékEbben az a szép élnek a mesék------------------------------------------------
Zsákmánya pálinka jel a kupakonLapul a zsebben agyfrász- uralomEl kéne bújni roppan az izomBorzongva teszi el később megiszom
Percekből napba gurul az életeKukából csenve napi élelmeKi lesz itt üldözött és ki vadászFejekben dől majd el kit jobban aláz-------------------------------------------------Ez van e vidék tátongó szakadékEbben az a szép élnek a mesék
Ez van e vidék tátongó szakadékEbben az a szép élnek a mesék------------------------------------------------
A semmi vára
fény, hiány, együtt, bilincs, veled, világ, áll, ragyog, vár, árnyék
A semmi vára
A hiányod vert rám mázsás bilincsetEgyütt volt összerakva a nagyvilágAzóta mozdulatlan vegetálokNem ragyog mosolyod csak a gyertyaláng
Mint aki várat foglalt a semmibenMintha csak a semmi szélén állnékMegbéklyózott a soha többé veledFénysebességnél is fürgébb az árnyék
Csak
Mennyi fájó gondolat mennyi bánat
Van itt sok szeretni való csoda
És bőrbe karcoló tüskés hajtások
Szeretem itt ha elgondolkodtat
Ha többet ad mint ami vagyok
Ha felépít bennem egy új világot
Ez nem a pszichológiai osztály
Mégis egy sokszemélyes kórterem
Egy parlagon hagyott orom és verem
Ahova eljárunk világot látni
Különös szilveszter
A naptár rácsa mögül suttog át
Dércipellőbe bújik a szobád
Milyen bolondos is a pillanat
Csak ideles és máris elszalad
Nem porzik a lába alatt a hó
Fényes fehér körben a mutató
Pezsgőben szundít el ez az év is
Remeg a kocsonya no meg én is
Gyűrődik alattam a lepedő
Csillagfény árnyék valcerre csábít
Plafonig érő gólyalába nő
Zúg a trombitától a fülvédő
Öregedik az Óév de szép is
Ahogy elered a csillageső
szundít, fényes, suttog, rács, bolond, remeg, fehér, porzik, dér, pillanat
december 23. Niké
Izgalomban vártad ezt a napot,
mert ez a ritka szép nevek átka,
átlépik sokszor, vagy nem veszik észre
melyik napon szerepel a naptárban.
Persze mindig meg lettél ünnepelve
a mosoly kivirult az arcodon
és boldogan repültél a karomba
a pillanat mindig visszaoson
elfulladtan ..és én ezt
elhinni egy percre se tudtam
egy mélység rejteget
Most viasz csöpög föléd , fagyos deres
keserves lett a köszöntés, kínhegyes
melletted alszik a zsiráf és a macid
és talán hógolyókat álmodik.
Tán még most is csatáztok odalenn
tíz körömmel harcolnánk még veled
de az idő sose forog vissza
így odahalunk naponta.....idefenn