koboldka.. blogja
GondolatokUtópia
De jó is lenne egy olyan világban élni
Ahol az ember tudna istenséggé nőni
Ahol az egyetlen kincs a szeretet lenne
Színre nemzetre és vallásra fittyet vetve
Ahol egy gyermek sohasem halhatna éhen
És igaz mesékről álmodhatna az éjben
Nem kellene fájnia és félni az álmát
És nem törnének egymás feje felett pálcát
Nekem egy olyan valós csodavilág kéne
Hol emberségességből születne a béke
Nem az aranyrudakból nőne ki a nagyság
Minden embernek jutna egyenlő igazság
Csak
Mennyi fájó gondolat mennyi bánat
Van itt sok szeretni való csoda
És bőrbe karcoló tüskés hajtások
Szeretem itt ha elgondolkodtat
Ha többet ad mint ami vagyok
Ha felépít bennem egy új világot
Ez nem a pszichológiai osztály
Mégis egy sokszemélyes kórterem
Egy parlagon hagyott orom és verem
Ahova eljárunk világot látni
Különös szilveszter
A naptár rácsa mögül suttog át
Dércipellőbe bújik a szobád
Milyen bolondos is a pillanat
Csak ideles és máris elszalad
Nem porzik a lába alatt a hó
Fényes fehér körben a mutató
Pezsgőben szundít el ez az év is
Remeg a kocsonya no meg én is
Gyűrődik alattam a lepedő
Csillagfény árnyék valcerre csábít
Plafonig érő gólyalába nő
Zúg a trombitától a fülvédő
Öregedik az Óév de szép is
Ahogy elered a csillageső
szundít, fényes, suttog, rács, bolond, remeg, fehér, porzik, dér, pillanat