Porszemek

rengeteg hamis ünnep 
és mély-konok 
hétköznapok. 
a meddő-száraz 
ígéretek 
lealkudott ára 
fáraszt és elemészt. 

korcs példabeszéd 
csapódik rám 
rezignált felelősség 
súlya nyomaszt. 
Gioconda most már 
kérkedve vigyorog 
régen megalkudott... 

tisztára sikált szavak 
feszítik merevre 
kipróbált gerincem. 
a rózsaszínre mázolt 
lehetőségek uniformizálnak 
minden őrült lázadót. 

parcellázott emlékeimre 
szelídre idomított 
grimaszok simulnak. 
ártatlan vagyok 
mind kipotyognak 
kezeimből a szavak. 

szemek fénye voltam 
pocsolyában tapicskoló 
ősz öreg kisgyerek... 
álmaimban tündöklő 
tetszhalottá változok 
körberajzolt testem 
tükörbe rejtem...

Sor(s)ok


Élet.
Álmainkra hányt valóság.

Születés.
Izzadt vér-kín :öröm.

Tanulás.
Makacs kanyargós út.

Szerelem.
Önfeláldozó kín-őrület.

Utazás.
Boldog tapasztalás.

Rébusz.
Meddő hátuszonyok.

Közöny.
Lenge sirató asszonyok.

Mementó.
Sarkig szisszen az ajtó.

Halál.
Magányos megérkezés.

mindenkivalamitmond
elishiszitalán.
szabadasokapróigazság
hihetőésegyedi.
összefolynakabetűk
életszagúkotyvalék
ragadazölfülűekfogaközé.
ártatlanraszabott
igazgyöngyszemétkerül
mindenszellemfertőzött
minőségiésegyforma
egybeleírtsgondolt
monokrómegyenruhás
ritualizáltkoktélba.

érted

szemembe hulltál. 
akaratlan mozdulattal
ölellek tovább.
szimmetrikus világunkban
egy újabb fehér folt 
veszett a múltba.
most már csak
ellenem harcolok.
érted.

Patinás álmok

A patinás álmok udvarán
csak kopár felület a tér
minden hang tompán
és feleslegesen él.
Körmönfont gondjainkra
lusta kín a válasz
semmi nem változik
csak a látszat számít.
Én csak egy vagyok
másnak csak szám(ítok)
rám aggatott hiteimben
tovább nem ámítok.
Hátunkban az idő
túl messze barangolt
záros kincseimmel
messzire nem jutok.
Harsog és simogat
a szürke hét-köz tér
néha még belefér
egy izzadt öröm-lét.
Az én álmom másé
az enyém meg a tiéd
a keserű kín-árnyékban
koraszülött minden esély.


2012.08.25