kistenkes blogja

kistenkes•  2013. november 29. 14:36

Herczeg Ferinek

    Bocsássátok meg énnékem,

Hogy egy kicsit hencegek,

 A kórházban megismertem

 Egy igazi herceget.  

 

Nem kék vérű királyi sarj,

 Rangja címe nincs neki,

 Mert akiről most mesélek,

 Az bizony Herczeg Feri.

 

 Szép szál legény, mindig vidám,

 Története rengeteg,

 És amikor mesélni kezd,

 Rekesz izom megremeg.

 

 Köztudott, hogy nagyon lassan

 Gyógyulnak be a sebek,

 De egy ilyen szobatárssal

 Ez az idő rövidebb

 

 

kistenkes•  2013. november 29. 09:45

Ad hoc vers

Ad hoc verset publikálok, de nem triumfálok,

Minden sztoikus baráttal korrespondeálok.

Szarkasztikus véleményről disputálok  bátran,

Verdiktet szignálok minden kedves poétámnak.

Ad acta  cizellált versem  nem épp non plusz ultra,

Nota bene   verba volent  , így skríbálok újra.

Lehet, hogy nem  rentábilis amit integrálok,

Ambivalens érzésekkel bátran  protestálok.

Epilógus

Manifeszt tán, hogy  plágium, mivel opponálok,

Ad abszurdum kijelentem,  félre mégsem állok,

Alexander Petrovicstól  ergó exuzálok

Deákpályám poémája egyik fráter versem

Decens ember vagyok,  demum  modellnek tekintem


 

 

kistenkes•  2013. november 28. 15:37

Miért ?

 

"Én megtehetném, és mégsem teszem,
csak tervezem, csak épphogy fölvetem"

 Sárral dobáltál, mást nem tehetek,

gyalázkodni most én következek.

 

Szemed sem rebbent, és letagadtál,

szétkürtölném azt, hogy ki a galád.

Szégyenbe hozlak a világ előtt,

utáljon érte a sok  ismerős.

 

Mikor  vendéged  az elit bagázs,

 hogy hatásos legyen majd a  blamázs,

koldus gúnyát vennék, rongykalapot,

és  skandálnám azt, hogy: " pár falatot"

 

Vizslaként nézném a tekinteted,

látok-e szemedben könnycseppeket?

S hogyha nem kapnék egy  petákot se,

kérdezném tőlük:  " ti megszántok-e ?".

 

Bekiabálnék a nagy  ablakon:

"ha neki nincs, akkor ti adjatok"

S hogy  nagyobb legyen bent a kábulat,

bedobnék hozzátok néhány huszast

 

És teli torokból ordítanám,

hogy én mit kértem  és te  mit  adtál.

Hadd tudja meg azt az egész világ,

 hogy mi a te bűnöd, s az én hibám.

 

Zokogva mondanám: "éhes  vagyok,

a lakásom hideg, majd megfagyok",

s hogy szegény vagyok és elmebeteg,

mert rád pocsékoltam  egy  életet.

 

Élvezném, hogy megvet a sok barát,

elhagy  majd téged, mint te  az apád,

s bár egykor te voltál a mindenem.

kacagva élvezném a szégyened.

 

 

Ne hidd, hogy bántana,  ha megteszem

nem miattad lenne, hidd el nekem,

mert  megaláztál,  és nem szólsz hozzám, 

de nem alázom meg az unokám.

 


 

 

az idézet  Pilinszky János: Ne félj  című művéből való