kistenkes blogja
Herczeg Ferinek
Bocsássátok meg énnékem, Hogy egy kicsit hencegek, A kórházban megismertem Egy igazi herceget. Nem kék vérű királyi sarj, Rangja címe nincs neki, Mert akiről most mesélek, Az bizony Herczeg Feri. Szép szál legény, mindig vidám, Története rengeteg, És amikor mesélni kezd, Rekesz izom megremeg. Köztudott, hogy nagyon lassan Gyógyulnak be a sebek, De egy ilyen szobatárssal Ez az idő rövidebb
Ad hoc vers
Ad hoc verset publikálok, de nem triumfálok, Minden sztoikus baráttal korrespondeálok. Szarkasztikus véleményről disputálok bátran, Verdiktet szignálok minden kedves poétámnak. Ad acta cizellált versem nem épp non plusz ultra, Nota bene verba volent , így skríbálok újra. Lehet, hogy nem rentábilis amit integrálok, Ambivalens érzésekkel bátran protestálok. Epilógus Manifeszt tán, hogy plágium, mivel opponálok, Ad abszurdum kijelentem, félre mégsem állok, Alexander Petrovicstól ergó exuzálok Deákpályám poémája egyik fráter versem Decens ember vagyok, demum modellnek tekintem
Miért ?
"Én megtehetném, és mégsem teszem,
csak tervezem, csak épphogy fölvetem"
Sárral dobáltál, mást nem tehetek,
gyalázkodni most én következek.
Szemed sem rebbent, és letagadtál,
szétkürtölném azt, hogy ki a galád.
Szégyenbe hozlak a világ előtt,
utáljon érte a sok ismerős.
Mikor vendéged az elit bagázs,
hogy hatásos legyen majd a blamázs,
koldus gúnyát vennék, rongykalapot,
és skandálnám azt, hogy: " pár falatot"
Vizslaként nézném a tekinteted,
látok-e szemedben könnycseppeket?
S hogyha nem kapnék egy petákot se,
kérdezném tőlük: " ti megszántok-e ?".
Bekiabálnék a nagy ablakon:
"ha neki nincs, akkor ti adjatok"
S hogy nagyobb legyen bent a kábulat,
bedobnék hozzátok néhány huszast
És teli torokból ordítanám,
hogy én mit kértem és te mit adtál.
Hadd tudja meg azt az egész világ,
hogy mi a te bűnöd, s az én hibám.
Zokogva mondanám: "éhes vagyok,
a lakásom hideg, majd megfagyok",
s hogy szegény vagyok és elmebeteg,
mert rád pocsékoltam egy életet.
Élvezném, hogy megvet a sok barát,
elhagy majd téged, mint te az apád,
s bár egykor te voltál a mindenem.
kacagva élvezném a szégyened.
Ne hidd, hogy bántana, ha megteszem
nem miattad lenne, hidd el nekem,
mert megaláztál, és nem szólsz hozzám,
de nem alázom meg az unokám.
az idézet Pilinszky János: Ne félj című művéből való