kistenkes blogja

Kristálytiszta  hűs pataknál

Zölden izzó szembogár,

 Enyhet adó lombok alján

 Vágyakozik egy szép lány.

Odavárja kedves párját,

 Szíve dobog szaporán,

 Egyszer csak a habok hátán

 Megcsillan a holdsugár.

Abban látja, ott  közeleg,

 Elészalad nesztelen,

 Áttkarolja, ölelgeti,

 Nemsokára meztelen.

Nicsak, ott a kancsi Jancsi.

Nem mecseki, mint az Ancsi.

Kacska kacsójában bicska.

 Ki csak látja, tudja, csicska.

 Feje csúcsán kicsi csákó, ...

 Csonka csuklóján egy kancsó.

 Mi az? Ó, csak ócska rocska,

 Meg egy makacs macska mocska.

 Julcsi keze kicsi kacsó.

 Ma csókolja poncsós macsó.

 Mögötte egy csukló csikó

 Kezében egy csupasz sikló.

Kilencszázhúsz, míly  gyalázat,  megcsonkíták hazánkat,
Marosszéki kerek erdőn  titkon húzzuk nótánkat.
Nagy egészből kétharmadot eloroztak  valakik,
De megmaradtak  táncaink,  verseink  és  dalaink.
 
Már  nem honvéd és nem magyar  ki  fenn áll a Hargitán,
Gyergyótölgyes közepében egy magyar szív sem vidám?.
A csitári hegyek alatt  másnak  esik  le a  hó,
A horgosi csárdában meg a "hirtelen hamar jó".
 

Hej, Csík, Gyergyó, meg Háromszék, románoknak ajándék,
Nagyabonyi két toronyból  sem jut nekünk, csak árnyék.
Ezek  mind az én kis hazám, s Nagyvárad, hol  Ady élt
Nagyszalonta is,  hol egykor  Arany János gőgicsélt.

Daru madár fenn az égen hazafelé szálldogál,
Onnan tekint Segesvárra, s közben csendben sírdogál.
Mátyás királyunk városát   elcsalták egy tombolán,
Clujba, Napocába ne menj,  Kolozsvárra gondolván.

 Minden dalunk miénk maradt,  honvéd áll a Hargitán,
Maros menti fenyveserdőn  az a kis lak nem román!
Leszünk e még olyan nemzet, kit a világ észre vesz?
Megváltozik a  kétharmad,  ami minket  tönkretesz ?

 Réges régen, hajdanán

 Élt egy fiú , meg egy lány

 Kéz a kézben andalogtak

 Csókolóztak, turbékoltak

Szívük vidám, szemük csillog

 Mind a kettő nagyon boldog

 Egyszer aztán így szól Pál

 Hozzám jössz e Juliskám?

Julcsi boldog, szíve repes

 Erre vártam régen, kedves

 Megyek, persze régen várom

 Az oltárnál légy a párom

 Esztendőre , figyeljetek

 Szerelmükből csoda lett

 Gólya madár kéményükbe

 Gyönyörű szép babát tett

Évek múltak, pici Jutka

 Úgy tizennyolc év felett

 Hogyha szórakozni vágyott

 Szerelmével bálba ment

 Hogyha vége volt a táncnak,

 Akkor  ez volt gáláns tett

 Kart nyújtott fiú  a lánynak

 Nyegle beszólás  helyett

 Néhány havi együtt járás

 Színház, mozi, virágszett

 Csak ezután bújtak ágyba,

 Ebből ismét Julcsi lett

 Óvja, védi , hosszan nézi

 Pici lányát Julika

 De a legboldogabb mégis

 Tudjuk jól, a nagymama

Újabb ugrás, tizenhat év

 Julcsi felcseperedett

 Ő nem bálba, diszkóba járt

 S tánc után nem hazament

Jártak kicsit, vagy még azt se’

Julcsi hamar társra lelt

 Kívánsz  engem minden este

 Juli ilyent kérdezett

Megérezte a fiú, hogy

Ím a perc elékezett

 Meg is lett ennek az ára

 Julcsi teherbe esett

Rövid idő múltán végre

 Újabb Julcsi érkezett

 Versem hőse, Julcsi néne

 Nagymamából dédi lett

Folytatom, mert nincs még vége

 Ismerek egy pénteket

 Amikor az újabb Julcsi

 Elég korán vétkezett

Mutatott a barátjának 

Egy szerelmi  képletet

 Ám a fiú beletett egy

 Nagyon fontos per-jelet

Nincs még vége, a folytatás

Érdekes lesz módfelett

 Mert a legidősebb Julcsi

 Ettől  üknagymama lett

Rátok bízom a folytatást

 Mit művelt e Julika

 Mennyit várt az első Julcsi

 S, mikorra lett szépmama

Ultrahang és röntgen  kezdetnek,

 Első emeletre  felmegyek.

 Huszonkettes szoba  benyitok,

 Egyes ágyat kaptam,  lerogyok.

 Másnap egykor műtét,  iszonyat,

 De az orvos hangja simogat.

 Egy nyisszantás, kettő  kész vagyok,

 Gyógyulni egy hétig  maradok.

Kiszolgáltatottan heverek,

Segítőkész nővér rengeteg.

Egy hét után végre távozok,

Rátok hálás szívvel gondolok