kistenkes blogja

Fogynak az évek, gyűlnek a ráncok,

Kopnak a képek, álmokat látok.

 Álmodom azt, hogy szemedbe nézek,

 Mindent, mi szép volt, most felidézek.

Újra megélnénk az ifjúságot,

 Meglátogatnánk sok jó   barátot.

 Nem lehet sajnos, ilyen a   végzet,

 Több évtizedig  elzárt az élet.

Elzárt  előlem, nem tudtam, hol vagy,

 Pedig úgy vágytam szép mosolyodat.

 Nélküled múlt el az ifjúságom,

 Most egy utolsó, szebb  útra   vágyom.

Hogy tíz év múlva,  ha visszanézek,

 Legyen majd sok szép, mit felidézek.

Megszülettem, voltam gyermek, elszálltak az évek,

Öreg vagyok, vagy csak koros, vajjon meddig élek?

 Kérdezgetem önmagamtól , milyen ember voltam?

 Mennyit értem életemben, mit  érek majd holtan?

Van-e néhány tucat ember, akit jobbá tettem?

Alkottam- e maradandót,volt-e bátor tettem?

Segítettem akárkinek, mit tegyen és mit nem,

Megkérdeztem valakitől, hogy milyen az Isten?

Elmondtam-e tíz embernek, elmondtam-e  száznak,

Mindazt, amit tapasztaltam, mindazt, amit láttam?

Évtizedek súlya alatt  változik az ember,

 Amit látott, mondott ,érzett, megtölthet egy tengert.

 Gondolkodom, tehát vagyok, álmodom is gyakran,

 Azt álmodom, lakik bennem  valahol egy angyal.

 Ez az angyal azt suttogja , mindazt,  amit láttál,

 Láttatnod kell másokkal is, nézz és látva lássál

 Úgy szeretném elmondani nem tíznek, nem száznak,

 Miért  szép a Szinva patak, milyen az alázat.

 Miért jó , hogy magyar vagyok, mitől szép a nyelvünk,

 Mi az, ami zavar nagyon , hogyan kell szeretnünk.

 Elmondanám mitől félek, mit és hol hibáztam,

 Mi az, amit  gyorsan lehet, mi az, ami várhat.

 Elmondanám mindenkinek, hogy az idő drága,

Használja ki minden percét, ne éljen hiába.

 Milyen volt az ifjúságom,miért szép az élet

Öreg ember mitől boldog, hogy várja a véget
Persze nem csak másnak írok, írok önmagamnak
Hogy az ami hátra van még, legyen teljes, gazdag

 Mindenki ismeri, így hívják, Ödönke

Előtte ment egy lány, vagyis ő mögötte

Alatta földút volt, a kék ég fölötte

Elbámult, rálépett egy ócska köcsögre

Meglátta ezt a lány, visszaszólt röhögve

Nem vagyok kíváncsi egy ilyen csököttre

Mérgében szorítja a kezét ökölbe

Lelassít, elkullog, senki sincs előtte

De mégis megbotlik egy jó nagy vödörbe

Innen meg bezuhan egy jó mély gödörbe

Ezt mások úgy mondják, csöbörből vödörbe

Dolovai Máriáról , Airamról  szólnak  dalok,

 Gondolatban velünk maradt, szép emléke elkísér,

 Igaz hittel azt sóhajtom, kár, hogy tőlünk elmentél.

Tekints le ránk halandókra , érezzük hiányodat,

Azt is tudjuk mindahányan, hogy emléked ittmaradt  

 Lehetetlen elfeledni, hogy mindenki szeretett

 Azt érezzük nincs itt senki, ki téged elfeledett

 Gallyak, ágak és virágok erdők, rétek és mezők

 Esztergomnak minden  fája sose feledjétek őt