Hetven éve megy a szekér

Hetven éve megy a szekér,
Zörögnek a kerekek,
Kopik lassan a négy kerék,
Utam egyre nehezebb.
 
Hetven éve hátul ültem,
Anyám elől  a bakon,
Olykor-olykor ingerültem,
Ostorával ránkcsapott.
 
Mikor lassan ment a szekér,
Apám tolta csendesen,
Anyám, fent a bakon hetykén
Megmondta, mit, hogy tegyen
 
Igen későn, túl a húszon
Rámtalát a szerelem,
Öreg fejjel most már tudom,
Hamis volt az érzelem.

Vágytam, sorsom minden napja

Boldog legyen oldalán,
De társamul  oly nőt  kaptam,
Mint egykoron jó apám.
 
Elfogytak a  közös témák,
Rájöttem, hogy színtelen,
Észrevettem, alig néz rám,
Gonosz lett és szívtelen.
 
Tele volt az utunk kővel,
Kocsim  már-már felborult,
S ha megtartottam erővel,
Tovább rázott konokul.
 
Egyedül hajtottam  tovább,
Kerültem a haragot,
De ezen az új úton már
Csak lassacskán haladok.
 
Új társ mellett én , az öreg
Vígan  dúdolgathatok,
És mert nem ráznak a kövek,
Alhatok egy jó nagyot.

Megy a szekér, lassan halad,

Szeressetek emberek,
Legyen  utam végső része
Csupa szép és szeretet.

 70. születésnapomra