Gyilkos, vagy áldozat

Dermesztő hideg volt, szóltak a harangok,
Temették Csejtén a meggyötört szépasszonyt.
Kétséget temettek augusztus hajnalán,
Sírtak, és örültek sírja két oldalán.  

Volt kinek szeméből örömkönny patakzott,
Mikor a gyászharang utolsót kongatott,
Volt, ki a szívébe zárta a fájdalmat
Hamisnak vélvén a borzalmas vádakat.

 Örült, ki hatszáz lány gyilkosát temette,
Ki testét szűz lányok vérében fürdette.
Hallani vélte a kínzottak sikolyát,
Gyikosok báljának vélvén az ispotályt.

  Voltak, kik elhittek mindent, mit hallottak,
Vérszívó vámpírnak tudták a halottat.
Úgy vélték, hogy ő csak egy galád eretnek,
Kegyetlen bírája ártatlan szűzeknek.  

Örült, ki megzavart elmével vádolta,
Vakító szépségét vérfürdő ápolta,
És mint Darvúliát, boszorkánynak vélte,
Rettegve gondolva minden gaz tettére.  

Voltak, kik siratták , vélték, hogy áldozat,
Thurzóra szórták a kegyetlen átkokat,
Tudván, hogy csodálta varázsos szépségét,
Magának kívánva Nádasdy özvegyét.  

Kívánta szépségét, hatalmas vagyonát,
Nehezen viselve Erzsébet kosarát.
Kínzással csikart ki szolgákból vádakat,
Becsapva galádul megtévedt százakat.  

Dermesztő hideg volt, szóltak a harangok
Temették Csejtén a meggyötört szépasszonyt-
Ki volt ő, gyilkos, vagy ártatlan áldozat ?:
Nem tudni, melyik a hiteles változat