kisspeti blogja

Mit ártottam Neked Istenem, nagy betűs életem,

Hogy mindennapjaimban ihletőm a félelem.

Túl nagy volt a vágyam, végtelen álmom,

Felébredve csak egy lány, kire vágyom!

Kit szürke napokon muszáj látnom,

Mert ködös éjszakám mára csak szánalom.

Egy napom sincs, mely gondolata nélkül elenged,

Mindent megtettem érte, de vajon eleget?

Gyönyörsége határtalan, mely legszebb erénye,

Rá gondolva áthat a sors reménye,

Hogy egy napon karjaim közt alszik el,

Az ég alatt, míg minden jó Ránk figyel.

Tudom a külső még nem minden,

De benne találtam meg az egyetlen hitem,

A hitem mely a szeretet, szerelem,

Szerelem, mely nélkül nincs kegyelem.

Az ember Isten által teremtett halandó,

Mind egyik felett föld lesz a takaró,

A tőlem telhető legtöbbet megtettem,

Nem tudok érted harcolni, a fegyvert letettem.

Majd a szebb időkben beteljesedik boldogságom,

Kiderül, hogy az élet mennyire igazságos.

Tűző éjszakán nyári napsugár éget,

Soha nem akarok mást szeretni ,csak…Téged!

Egyszerű életnek indult, de jöttél Te,

Ki szívemnek minden érzését elvette.

Ezernyi csillag az égen Rám ragyogott,

De egy közülük megragadott.

Egyszerű hétnek indult, de megismertelek,

Napról-napra jobban tiszteltelek.

Nevetve suttogott egy hang, vesztettél,

De én még hittem, hogy eljön a ragyogó tél.

Egyszerű napnak indult, de megjelentél,

Szívemre lakat nélküli bilincset tettél.

Vártam az alkonyatot, míg a nap eltelt,

Az éjszaka alatt szívem elkelt.

Egyszerű hajnalnak indult, felkelt a Nap,

Vártam érzésem esélyt mikor kap.

Szerelmem eleinte lágy szellő, de már orkán,

Ajkamon érzem, hogy csókoltál.

Egyszerű percnek indult, de egy életre szól,

Kimondtad az igent, mely egy életre szót.

Mint életen, úgy a mesém is véget ér,

Egy csók Tőled aranyat ér.

Szép éjszaka volt, mellettem felébredtél.

Álmunk valóra válásában reménykedtél.

Ebben a világban már sok mindent átéltem,

Küzdeni fogok, míg egy napon az álmom átélem.

Ha szívemnek szárnya volna,

Már rég elrepült volna.

Ha lenne remény,

Hinném, hogy az enyém.

Jó és rossz napok,

Az élettől csak pofonokat kapok,

Sok kérdést adok,

De választ sohasem kapok.

Egy napon Isten megbocsájt,

Hogy az Ördög a cimborám,

Csak olvass és vigyázz

Figyelj magadra, nehogy hibázz.

Pár sort Neked,

Ki tartja bennem a lelket,

Egy napon érezni fogod szerelmemet,

Hogy érted feláldozom az életemet.

Ebben a világban bármit tehetek,

A herceged miért nem lehetek,

Nevetve néznek Rám az emberek,

Hogy kis srác vagyok, mert értelmet keresek.

Volt idő, mikor megvolt mindenem,

De Istenem elvette a hitem,

Hiszem, hogy szebb lesz a jövőm,

Kérlek bocsáss meg Teremtőm!

       Ézéseink vannak, de mégsem irányíthatjuk őket,A szerelmet érzed, de nem vállalod,Ez okozza majdan a halálod.Félsz a csalódástól, mi mindig jelen van,Tollam csak adj még pár sort,Hogy elmondjam mi bánt !Itt az igazság, de nehéz beismernemÉn Téged szeretlek.Az igaz szó fáj, ne csodálkozz,ha sok a csaló,És ha az élet széke tűnik el alóllad.Ne add könnyen a szíved, mert úgyis megbánod,Ez jellemzi a mai világot, melyben Te is élsz,És melyben minden csalódástól félsz. Meguntam már a világot, miért nem lehet minden világos?Könnyen élnem, bár nélküled nem megy,A múltamon töprengem, ki is vagyok?Annyit tudok, hogy kellesz és nekem ez adja az életem.Mégis Téged féltlek,A szeretet ünnepnapján firkantom a dalunkat,Mégsem érzem,hogy szeretsz,Akkor mi értelme,hogy az életemet adom érted,Egyszer megígértem, az enyém leszelTe ezért semmit sem teszelÉrzéseim mögé bújva élek, de mégis kellesz,Üdvözöllek életemben, melynek mindennapjait élem, Az igazi, ki nekem a nő,Számomra még mindig csak a jövő,Mért ad nekem ilyen életet a Teremtő,Lehet nekem is az életem sírbanfekvő,Meguntam, hogy az életem settenkedő,Ez azért van, mert még kiskölyök vagyok a világban,Ezt a dalt is majd halálom után fogod értékelni,Mikor az életem összedől,De a Tiéd még reményben virul,Mégis én vagyok az, ki pirul.A világból elegem,A sírástól melegem,Mégis érzed szeretetem !