Út az Úrhoz

Egyszer eltűnt a Nap az égről,
Sötét lett, hallani sem lehetett fényről,
Mert szívemet börtönbe zárta a jég,
Elhagyott az élet, ez voltam én.
 
Pillanatok ezre, mit átéltem,
Érzések száza, mit átléptem.
Sosem éltem még ilyen fájdalmat,
Hogy egy napon elfeledem álmomat.
 
Uram! Te boldogságod hol van,
Ha egy halandó kínlódik?
Teste már félig holtan,
Érzelme az egekbe vergődik!
 
Itt az idő, megszólítlak,
Kell a lelkem, vedd el sorsom,
Ha nem megy megszorítlak,
Nevetve vágd el torkom!
 
Ez a boldogság ára?
Uram! Ha elhagysz,
Maradok nélküled árva...
Árva szívem majdan jéggé fagy.
 
Elhagytál minket embereket,
Reményem súgó szavát sem hallom.
Bővítsd meg boldogsággal tengeremet,
Úszhassak örömömben, míg meg nem halok.
 
Én kívánságom vitorlázni a tengeren,
A valóság gyönyörű tengerén,
Hol nincs rossz, senki sem kegyetlen,
Hol szívem látja igaz szerelmét.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Oly sok a kérésem ?
Teljesíthetetlen vágyam ?
Hogy kevésbé fájjon érzésem,
Fektess bele a fekete ágyba.
 
Elég volt egy pillanat, megváltozott minden,
Jött egy lány, ki visszaadtam hitem,
Egy okom maradt, hogy éljek,
Romba dőlt életemből lett éden.
 
Ha egy könnycsepp boldogság,
Tengerem már készen,
Négy hónapnyi boldogság,
Csak őt hagyd meg, könyörgök térden!
 
Az idő mellette ajándék,
Mintha minden percet álmodnék
Egy világról hol nincs rossz,
Hol tekintete temeti a gonoszt.
 
Benne megtaláltam örömöm,
Minden pillanatot köszönök,
Társ, ki mellettem áll,
Ki megvéd, ha valami bánt!
 
Szerelmem zászlaja lobog,
Míg lelkem boldog,
Híven, csak Őt szeretném,
Utolsó szívdobbanásomig ölelném!
 
Kit egyszer szerettem
Soha nem feledem
Szívemben tovább él,
E halhatatlan szenvedély!