kisspeti blogja

kisspeti•  2010. július 18. 22:27

Homokvár

 

Egyedül állok a parton,

Napsütés fedi az arcom

Földdel fedett test,

Rámborúl az est.

 

Szájon csókolt a felejtés angyala,

Azt súgta, ez nem az Ő dala,

Árny nélküli test, föld nélküli homokvár,

Egyedül vagyok, mert Te itt hagytál.

 

Tenger mellett telnek az évek,

Felhalmozódott gyermeki emlékek,

Mint ifjú mérgében kiadja dühét,

Várom felborítja a legnagyobb homokdűnét.

 

Földből lettem, földdé válok,

Mert felettem mindig szabadságot látok,

Összeomlok egyszer, elveszek a parton,

Boldog leszek egyszer, Boldog leszek a parton.

kisspeti•  2010. március 2. 13:00

Két test, egy lélek

Ha van legszebb lány,

Ha van legnagyobb vágy,

Kívánságom egy testvér,

Két test, de egy vér.

 

Emlékszek minden pillanatra,

Mely bennem örök marad,

Melletted nincs szükségem barátra,

Csak Tőled egy tanácsra.

 

Törődésed árnyékában nőttem fel,

Reggelente Veled ébredtem fel,

Álmaimban egy boldog lányt láttam,

Megkaptam testvérként, kire vágytam.

 

Köszönöm, megvédtél mikor féltem,

Megtettél bármit, mikor kértem,

Engedd viszonozni e érzést,

Mikor teljesít valaki minden kérést.

 

Mástól ennyit nem kaphatok,

Szeretetet nem rabolhatok,

Teremtőnk vigyázz reá,

Ő a legszebb leány.

 

Ragaszkodás ?csupán testvéri szeretet,

Teremtőnk egy vérből teremtett,

Sorsunk összefűlt az égben,

Maradj mellettem, míg élek!

kisspeti•  2010. március 2. 12:56

Út az Úrhoz

Egyszer eltűnt a Nap az égről,
Sötét lett, hallani sem lehetett fényről,
Mert szívemet börtönbe zárta a jég,
Elhagyott az élet, ez voltam én.
 
Pillanatok ezre, mit átéltem,
Érzések száza, mit átléptem.
Sosem éltem még ilyen fájdalmat,
Hogy egy napon elfeledem álmomat.
 
Uram! Te boldogságod hol van,
Ha egy halandó kínlódik?
Teste már félig holtan,
Érzelme az egekbe vergődik!
 
Itt az idő, megszólítlak,
Kell a lelkem, vedd el sorsom,
Ha nem megy megszorítlak,
Nevetve vágd el torkom!
 
Ez a boldogság ára?
Uram! Ha elhagysz,
Maradok nélküled árva...
Árva szívem majdan jéggé fagy.
 
Elhagytál minket embereket,
Reményem súgó szavát sem hallom.
Bővítsd meg boldogsággal tengeremet,
Úszhassak örömömben, míg meg nem halok.
 
Én kívánságom vitorlázni a tengeren,
A valóság gyönyörű tengerén,
Hol nincs rossz, senki sem kegyetlen,
Hol szívem látja igaz szerelmét.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Oly sok a kérésem ?
Teljesíthetetlen vágyam ?
Hogy kevésbé fájjon érzésem,
Fektess bele a fekete ágyba.
 
Elég volt egy pillanat, megváltozott minden,
Jött egy lány, ki visszaadtam hitem,
Egy okom maradt, hogy éljek,
Romba dőlt életemből lett éden.
 
Ha egy könnycsepp boldogság,
Tengerem már készen,
Négy hónapnyi boldogság,
Csak őt hagyd meg, könyörgök térden!
 
Az idő mellette ajándék,
Mintha minden percet álmodnék
Egy világról hol nincs rossz,
Hol tekintete temeti a gonoszt.
 
Benne megtaláltam örömöm,
Minden pillanatot köszönök,
Társ, ki mellettem áll,
Ki megvéd, ha valami bánt!
 
Szerelmem zászlaja lobog,
Míg lelkem boldog,
Híven, csak Őt szeretném,
Utolsó szívdobbanásomig ölelném!
 
Kit egyszer szerettem
Soha nem feledem
Szívemben tovább él,
E halhatatlan szenvedély!

kisspeti•  2010. március 2. 12:49

Boldogság útja

Én tudom, hogy nem vagyok az, ki mellett élni szeretnél,

De küzdeni fogok, hogy megértsem életem értelmét,

Ezerszer kedvem támadt itt hagyni mindent,

Mert én érzek, szívemben, legbévül it benn!

Tudom,  szomorú külső nem segít,

Örjöngő belsőm, már sosem lesz szelíd,

Begyújtattad e mérhetetlen szívbéli kínzást,

Holtak mellett lelkem régóta sírt ás,

Hogy nyugalomba legyek életem után,

De nélküled ez nem fog menni, bárcsak tudnád,

Nem az életed kérem, csak egy esélyt!

kisspeti•  2009. december 21. 21:53

Remény tengere

 
Rideg az élet, mint a sötét égbolt,

Belegondolnom nehéz, mi az mi szép volt,

Szívemet kínzó fájdalmas vérfolt,

Múltamon töprengek, mely rég volt.

 

Álmatlan éjszakák elé bátran állok,

A végtelenbe menekülve szállok,

De véget ér egyszer a sötétség,

Felkel a Nap, s vele a kék ég.

 

A sötét eget szikra tett törötté,

A fény mely ott marad örökké,

Távolból hallani már a remény hangját,

Átszövi karjával teremtő atyját.

 

Egy új napban már minden világos,

Van, hogy félek megérteni a világot.

Erkölcstelen emberek, reménytelen világ

Levelüket hullatják a fák és nem nyílik több virág.

 

Van mit nem ért az ész, sem a létem,

Hogy minél tovább élek, annál jobban félek.

Ha belsőmre hallgatok, melletted maradok,

Egy boldog ember sorsát írja akaratod.

 

Mert mit ér az égbolt csillagok nélkül,

Az ember, ha nincs érzelme legbévül ?

Ha hitben gazdag a lélek,

Van értelem, amiért élek.

 

Ha száz okom van a távozáshoz,

Egyetlen vagy az életben maradáshoz.

Ezer válaszolatlan kérdés,

De egy rá a megfejtés.

 

Hittem benne, hogy vagy még valahol,

Gondolatom megfestette alakod.

Egy mindennapi halandó félelme,

Hogy életének nincs értelme.

 

Én hiszem, hogy kezünk összeér,

Szerelmünk óriás tengerén,

A tengeren, mely érzelemmel telített,

Mely cseppet sosem veszített.

 

Hullámod mosta tengerem partját,

Habzott vizem megtalálta párját.

Tekinteted megszelídített,

Belsőm érzéssel telített.

 

Ha nincs éjszaka csillag nélkül,

Tenger cseppek nélkül,

Én sorsom melléd szegül,

Míg rám homok nem kerül!