Neked

Szeretem a gondolataidat, szeretem ahogy „papírra” veted, szeretem ahogy megosztod velem, velünk önmagad, a  belső világod. Legalábbis azt a kicsinyke darabot, amit láttatni engedsz. Szeretem azt a kicsinyke darabot! Nem, nem szerelemmel. Nem, nem testi vágyakozással és nem is a gyomromban repkedő pillangókkal. Mondhatnám hogy „csak úgy emberileg”, de ez egy nagy hazugság lenne, mert ennél azért jóval többet érzek. Igen, jogos a kérdés, hogy akkor végül is miről beszélek. Hát, kedves Barátom...kezdeném, de ezt sem írhatom, hisz még csak nem is ismerlek. A lényed, a teljes valód ismeretlen előttem. Ismeretlen és mégis ismerős valahonnan mélyről. Talán ez épp olyan rejtélyes, mint a megérzések. Azt sem igazán értjük honnan jön, de sokszor rácsodálkozunk. Pl.: amikor sokat gondolsz valakire és ő egyszer csak felhív, esetleg összefutsz vele az utcán; vagy amikor épp azt főzöd meg amire a gyermeked gondolt sóvárogva az iskolában; vagy amikor kimondasz egy mondatot, amit a másik még ki sem ejtett a száján; vagy amikor a tömegben csak egy ember néz és te ezer közül is pont arra nézel vissza. Amit érzek, az épp ilyen rejtélyes. Valami megmagyarázhatatlan vonzódást érzek irántad, a szavaid iránt,  mert bár magadról írsz, mégis az én lelkem egy kicsiny részéből szólsz. A kapocs, a híd köztünk ez. És én szívrepesve várom, hogy írj, minden pillanatban. Aztán, amikor várakozásom ellenére túl nagy a csend, előbújik belőlem az a durcás és végtelenül szomorú kislány, akit sosem nőttem ki, mert túl korán fel kellett nőnöm. Légyszíves ne hagyd hogy toporzékoljak a szoba közepén! Kérlek, csak írj! Hisz jól tudod, hogy hasonlók vagyunk. Nem, nem egyek, de hasonlók. Szeretem, ha mosolyt csalsz az arcomra, mert az a mosoly egésznap elkísér. Szeretem, ha álmodozol mert körül lengenek rózsaszín felhőid. Szeretem a megfestett képeid mert órákig látom csukott szemhéjam mögött. Szeretem a kiírt érzelmeidet mert egyszerre csak nem leszek egyedül. Szeretem a gondolataidat és a szavaidat, szóval csak írj, mert akkor is olvaslak, amikor észre sem veszed.