kacatok belőlem

Mint a folyandár kúszik az idő

kipereg ujjaim között a homok

tucat-kacatként ülök a sarokban

míg szemem egy illúzióban mozog.

Pirosan izzad mellettem a mécses

a szantál füstje égig vágyódik

szekrényemben a régi borospohár 

egy testes kis vörösről álmodik.

De kegyetlen vagyok, vérszomjas isten

nem hat meg hiába csillog a fénye

formás üvegtestén át könnyként,

istennőt játszom a darabban végre.

Nélküled védtelen vagyok,

csak a fájdalom ölel és szorít.

Rám telepszik nedves könnyekkel

és sötét magányba borít.

Nélküled szomorú vagyok,

úgy érzem nem is élek.

Csak vegetálok a sötétben

és a holnapomtól félek.

Nélküled csak árnyék vagyok,

egy fekete, könnyű fátyol

és lyukat szakít rám a szellő

ha a közelemben táncol.

Nélküled elveszett vagyok,

elkóborolt, kósza lélek.

Nem hajt sem lét, sem halál

és a világ hidegétől vérzek.

Az érzékeimbe olvadsz

ahogy áthúzod rajtam az ujjad,

bőrömön hideget oszlatsz,

belém lehelsz valami újat.

Kisimítod lelkem ráncait,

gyöngyözni kezd a homlokom

ahogy követem apró lábaid

a tükörfekete homokon.

Romjaim újjá építed,

magadnak oltárt emelsz

bennem, világom szépíted

miközben égig emelsz.

Kapcsolatod Jázminnal szép

te mégis engem fűtesz.

Áradó zöld ízed érzem még

de elillan, így büntetsz.

                ( Jázminos zöld tea 😁)

Csak állt ott bután

a morcos propánbután

és ha szisszent egyet

szikrától lángra gerjedt.

Hát ahogy ott állt bután

a morcos propánbután

arra járt egy tehén

kalappal a fején

és a palackot úgy csodálta

nyomban leesett az álla.

Propánbutánunk meg

csak szisszent egyet,

amitől persze rögtön

lángra gerjedt.

Tehenünk meg nézte, nézegette,

jobbról-balról méregette:

–Nahát! Hogy Ön milyen ügyes,

már-már lángol, olyan tüzes!

–Szerelem volt ez első lángra,

no meg első boci-pillantásra.

Azóta is együtt élnek

jóban-rosszban jól megférnek.

Vegyél ki a múlt ködéből

és a tépj ki a jövő öléből,

szeress át a napon,

holnap meg a holnapon. 

Szeress át az éveken,

a szép is lehet életen.

Csókold le a könnyemet

mielőtt még eltemet

az a belém oltott félelem

hogy egyszer nem leszel velem.