kispatak

Mint éhes kandúr

dorombolok most neked

Pici Egerem!

 

Én meg fogadom,  

hogy többé vacsorára

kandúrt nem eszem. 

 

-  … mondd Jenőő,…de most komolyan,

ez igaaz??, hogy azért vannak évszakok,

mert a föld  ferde tengely körül forog!?

és hogy ezért váltakozik a nappal meg az éjjel?

- Igen Lujza, ez így van.

- és Jenőő, igaz, hogy ez négy és fél milliárd éve így megy?

 ezt eddig  nem is mondtad…

-  érdekes, pedig úgy tűnik Lujza, már legalább ennyi ideje élek veled …

- miii??? egy másik bolygóval?? tényleg?

ütköztünk ?? Jenőő!! Naháát! ez boorzasztó!!

és mondd Jenőő,  legalább fizetett a biztosító?

( Jenő reménytelenül  legyint)

- neeem?? már akkor sem???  naneeee….

 

 

 

 

ÁDÁM:

 

Verset óhajtanék írni, óh Uram, mi tetszésed elnyerné,

És mint saját, dicső teremtményed tán  kiérdemlené

Fényességed legszentebb jutalmát, s megkapnám végre azt a kiló almát

A Paradicsomból, mert annak ízét, zamatát most is számban érzem;

Lucifert nyaggattam, utamon egyre csak faggattam, versem hogy ékítsem?

Amit e főgonosz szónokolt, sugdosott nekem Uram, íme halld hát:

 

LUCIFER:

 

Legyen versed ütemes, pontos, s kellően szép, mint rejtelmes óramű,

Fájdalmas dallamot zenéljen, sírjon olykor, mint árva hegedű;

Máskor meg olyan, mint nyers, tomboló erő, vad természeti csapás,

jelzők, ragok, szavak egymásra hányt halmaza,- s főként- meg ne értse más,

Ám mi ennél fontosabb, fessen szörnyű, lüktető, félelmes képet a pokolról,

Hol reménytelen, bűnös és szerelmes lelkeket emésztő tűz tombol;

De ne legyen benne képzavar, mi megannyi bölcs fejet majd megzavar.

 

ÁDÁM:

 

 Uram, segíts hát rajtam, szózatod várom, alkotni vágyom, de maradandót!

 

AZ ÚR:

 

Ádám, szándékod előttem dícséretes, már-már nemes, mint holmi Arany,

Karod erős, tollad hegyes - szíved emelkedett: látszólag minden Egybe' van,

Ámde gyarló munkádnak Ádám, e téren csak hamvába holt magva van,

Nődnek van szüksége inkább e magra, kiben szíverén keresztül majd megfogan.

Mondottam neked Ádám, küzdj, és bízva bízzál bennem, írd hát a versedet,

Hanem az ALKOTÁST balgán ne vágyjad, bízvást hagyd reám, elvégzem azt magam.

 

ÁDÁM:

 

Ó jaj! Uram, mi új sorscsapás ez, oly sok csalódás, hányattatás után,

Nem leend babér szegény, verselő fejemre, s nézzek majd más után??

Gyanítottam én ezt rég belül, bár a verset így is el fogom követni,

CSAK AZ A VÉG!  Uram, CSAK AZT TUDNÁM  FELEDNI!

 

Az ÚR:

 

"MÉGECCER MONDOM" –  Hölgyeim és Uraim ..(mit is??) Ja igen: - Hajrá Ádám! Hajrá Lucifer!"

 

 

 

Adjisten a háznak,

erre hozott utam,

lábamon saru van,

megyek, mendegélek

ajkamon víg nóta, dal,

szívemben bús ének,

szívemben bús ének,

hej, rejtönélek,

rejtö-rejtönélek!

 

Istenáldj' a házat,

elvisz innen utam,

sarum elkoptattam,

mentem, menegettem,

itt marad a nóta, dal,

velem jön az ének,

velem jön az ének,

hej, rejtönélek,

hej, rejtön élek!

 

 

Álomlátás tengerparton

 

Szerelmek tengerpartján üldögélek,

hullámzik szívemben új horizontod,

hajammal együtt lelkem is kibontod,

ölelésedben végtelen ígéret.

 

Hangod fénylik, hív a naplementében,

sodor a szél egy szép, őrült dallamot,

zenéd eláraszt, old minden bánatot,

forró énekedben vár rám az éden.

 

Gyúlik az arcom, ruhámból kilépek,

rád gondolok.., a vízben szirének,

- talpam alatt ég a meztelen homok,

 

elindulok feléd,  hogy a hangod

el ne veszítsem a zúgó szélben,

s merülök szerelmünk hűs tengerében.

 

Székely János versét felidézve