kispatak

Rozella•  2023. június 5. 22:59

nyom nélkül

 

nyom nélkül

 

nem hagyni nyomot könnyebb

csillagokhoz állni követnek

s felhőt karcoló szívből föntebb

szavakat szőni takaró szövetnek

 

pillanat zörren az ablakon

ha bejönne hadd jöjjön hagyom

örüljön táncoljon és ha szökne

eső-mosta vágyak gyolcsát vigye

ne legyen nyoma szerelemnek szónak

nyár sóhaját halljam utolsónak

 

úgy megyek majd mintha jönnék

vállamon világok lepkesúlya  

arcom fényköddé levitáló emlék

sohasem volt és nem lesz újra

 

elvesztegethető ének sámándobon

szabadon születő mindenség-szózat   

csillagok ág-bogán ringó csónakon

a lélek nyom nélkül elhajózhat



 

Rozella•  2023. május 15. 15:34

Felröppenő ének


Felröppenő ének

 

Ma nem engem, Téged illetne köszöntés, a JÓ,

és minden nyíló orgona, és minden szó,

a rég kimondott és a kimondhatatlan…

Mert örök a kötelék, amit tőled kaptam,

ha sodor a sors, ma is megtart, elvágatlan.

Születésem napján a május mosolyog

Rád is, látod  Édus, ez a legszebb dolog,

mert tegnap az ég sírt, s holnap talán megint,

majd teszi a dolgát,  rendeltetés szerint..,

de ma szétfutnak hamar a komor fellegek,

ma bárhová megyek, újra Veled leszek.

 

Ma versem sincs, csak dadognak a szavak,

arcomon a könnyek barázdát szántanak,

de csak a hála és öröm könnyei ezek,

hisz’ a csillagokból engem  fürkésző szemek

sugarába könnyű belefogódzkodni, és szép

minden emlék, a bennem élő millió kép.

Ugye hallod, ahogy dúdolok magamban,

már nem is tudom, mi ez a buta kis dallam,

végül is nem számít, ha csak felröppenő ének

vagyok, s szárnyára kapok a májusi szélnek…   

 

 

Rozella•  2023. április 18. 10:23

Egy bolygón

 


Egy bolygón…

 

A tavasz buja-zöld templomába

az élet gravitációja bevonzza,

mohaoltár fölött lebegő pillanat

megáll csillag-kazettás kupolák alatt,

s lassan hatni kezd az ős-mágia,

szerelemmé sűrül a vonzás maga.

 

Nem létezett nélküled-idő soha,

nem nyílt bennem virágok májusa,

esőáztatta földön is mutatja az utat  

minden tőled megszökött gondolat,

Tejútról elcsavargott lábnyomában

itt lépked a vágy, a vonzás maga.

 

Szépnek látlak, mert látni akarlak,

szemem kinyitva, avagy csukva,

s hallom,  miként a tenger is hallja

hullámai jaját partnak csapódva,

de apály amit elvesz, dagály visszaadja,   

szivárvány csókja a fényt elhajlítja.

 

Hiszlek, mert konokul hinni merlek,

örökrészemmé rendelt édent keresve,

Léted gravitációja amíg csak élek

megtart e föld körüli lebegésben,

csak szavaim hullnak fűselyem-zöldbe,

élnek a mának, majd halnak szépen…

 

… egy bolygón, ahol a Nap fénye átölel,

a szerelem többé nem enged el.




Rozella•  2023. április 8. 18:57

át a kordonon


át a kordonon

 

április most fűtetlen kemence

a nap fukar  így szokott telente

kalácsot a hold süt felhőbe rejtve

mentol ánizs illata terjeng le

 

jázminok helyett beszippantom

bódulat-hiány vacog a loncon

átleng a fény hiába a kordon

szökik a lélek átjut a holtponton

 

el kellene jutni a mozdulatig

utazni véráramokon vagy alig-

emlékekből gyúrni még valamit

felszívni keservek édes nedveit

 

mandula-fahéj-szegfűszeg- álom

esőcsepp csöndjén vár fűzbarkákon

didereg az ünnep  óh mire is várjon

talán Godot-ra...  talán kitalálom

 

 

Rozella•  2023. április 3. 10:10

Vigasz-ág



 Vigasz-ág

 

Bársonyszemű barkák, tavaszhírnökök

szívük kitárva néznek fel a Napra,

a fénygömb tündöklő hatalma előtt

meghajol az élet, mielőtt halna.

 

Veszíteni még mindig van miből,

tárolt tévhitek tűnnek a semmibe,

vágok egy darabkát arról a centiről,

de nem fogy a fonákja, csak a színe.

 

Zord szél tépi dúlt szavak szárnyát,

felhőrongyba burkol kisded mesét.

 Drónok keresik fönt isten országát,

mert nem látják már lent az emberét.

 

Csendek bújnak el a sorok között,

betűt csipegetnek, hogy túléljék

ha betemetnék őket a rögök,

ők írják meg helyettem a végét.

 

Beszélhetünk addig a szerelemről,

a tél éppen csókra nyújtja száját,

de én lemondok erről a gyönyörről,  

kivárom inkább a tavasz vigasz-ágát.