kispatak

Rozella•  2024. április 21. 09:29

Mami mesél...:)

Mami mesél…:)

/ avagy egy két és fél éves kisfiú világa /

 

„Mami, most meséjjed  ujla,

mikoj a hájomvajjú kaszájt,

a szúnyog kévét.., és a majomba

hájom tajkamacka micsinájt ?”

 

***

 

Mami, mi ébreszti fel a kakast?

a begyében van egy óra?

és ha aludnak’ már a tyúkok,

felébrednek kakasszóra?

 

A kutya miért nem hord cipőt?

Ellopta a ravasz róka?

Hogy jósol a medve időt?

Hoz nekem traktort a gólya?

 

A katica lány, vagy bogár?

hova ’mász’a zsiráf nyaka?

Miért nem esik le a madár

az égből, mikor felszáll oda?

 

A kis bárány, ha majd felnő,

lesz belőle bárányfelhő?

Hol van a giliszta szája,

és mit eszik ma vacsorára?

 

A kiselefánt kivel játszik?

Van-e ormánya, egy másik,

ha játék közben eltörik,

vagy elveszik, ha ’fürödik’?

 

Az oroszlánnak hol az ágya,

nagy sörényét hová teszi,

ha lefekszik éjszakára,

és ha felkel, ki fésüli?

 

A cica miért nem vízben mosdik?

fél, hogy szemébe megy a szappan?

és a buborékból a szivárvány

hová lesz, mikor elpattan?


 ***

„Mami, ha majj nad leszek,

lesz hatajmas állatkejtem

minden állat a bajátom lessz

csak a pók, asz bisztoszan nem! :) „ 

 

 *****


minapi : 

 

- Mami, játod? új cipőm van!

- Igen, látom, tényleg nagyon csinos, és mondd, kitől kaptad ezt a szép, új cipőt?

- A futájbácsitól…

****

-Mami, dojsan összekötni a Subát (a kuvasz neve), nem tudok dömpejezni tőle…

/ a kutya kb. akkora mint ő…/

****

A napon felejtett kis futóbicikli ülése túlságosan felforrósodott, mondtam hozzuk a hűvösbe, és majd figyelje, ha kihűlt, akkor ráülhet. Egy kis idő múltán:

-Mami, megnézem, hod kisüjt- e máj a bicajom…

****

-Mami, ott van a hojdacska az égen, - mutatja nekem.

- Nahát, tényleg, már ott van, én is látom…

-Azéj van ott, mej tednap Szofika  /imádott tesvére/  odafestette… :)

 

 

 


Rozella•  2024. április 10. 10:36

" Egész jól vagyok..."



"Egész jól vagyok ..." *




Földben búvó fénytelér talpam alól siklik el,

felkúszva az égig ér, felhőrongyon térdepel.

Bűnbánatot tart talán, mert itt lent még mást ígért,

áthatolt szívem falán, elfutott, és visszatért.

 

Odaszórta aranyát, ahol nem érhettem el,

örökléte anyagát mind belőlem szívta el.

Nem árulta el nekem a boldogság képletét,

kiszivárgó álmaim is kedvére tépte szét.

 

Éjjelek sötét lován érkeznek a nappalok,

helytelenítik talán, mégis „egész jól vagyok”,

kék madarat sem űzök, engedem, repüljön el,

s újra rácsodálkozom, ha vállamon megpihen.

 

Felhőnyájba terelem hiány-bárányaimat,

megtalálom kincs-magam, ki élet után kutat,

így most „egész jól vagyok”, - néha ki is mondhatom,

mert lehet ilyen a szó, amikor nem kódolom.   





* ( A fenti vers címét és idézett kifejezéseit Voodoo: Kódolt szavak  c. verséből kölcsönöztem, utólagos szíves engedelmével, bár ezt a rövid mondatot bárki sokszor kimondhatta már. Olykor úgy, hogy valóban ez az igazság, máskor pedig egy felületes érdeklődésre, akár semmitmondó válaszként is.

A versem kvázi reflexió is, Voodoo alábbi versére, ezúton is köszönöm Neki az ihletet. ) 


https://www.poet.hu/vers/367642

Rozella•  2024. március 30. 14:41

Csobogó



Csobogó


 

Csak járkáltam az utcán,

a még ünneptelenben,

egy meggyűrt lista sistergett

a kabátzsebemben, de már tudtam,

ma semmi nem lesz elintézve,

meg kell hallgatnom a csendet,

miatta minden így marad,

örökre félbe.



Bámultam a bedeszkázott

szökőkutat a téren,

ahogy megállt benne a csobogás

az elfedett idő-telenségben.

Megóvták valakik, be ne fagyjon

a kiszámíthatatlan télben.

Talán nekem is ezt kéne tennem,

… és minden mást félre,


 

ha tudni akarom végre,

meddig élhet így a lélek,

hidegtől, fagytól sosem védve;

tudni, hogy plusz-mínusz ingadozások

közé beszorított csobogó erek

hagynak-e repedés nyomot,

s felhasíthatják-e a csendet

a bedeszkázott bánatok,

hogy könnyek kútján át

a szívből kiszökhessenek.

 

Rozella•  2024. március 16. 11:24

Bim-bam

 Bim-bam

 

Virágharangok hangja „bim-bam”,

belecsendül a tavasz a fülembe,

ha te is hallod, én minek mondjam,

minden bomlik, őrült ütembe’.

 

Azt sem tudom, minek nevezzem el,

nem illik rá semmiféle szó,

mikor zengve-bongva énekel,

belül visszhangzó, folyton dúdoló.

 

Kacér szólamok rajzanak szerteszét,

csibesárga zsibavirágok dongnak,

röppenő fecske-kékek, örömzenék,

lavinacsendekre ráomolnak.

 

Nem én akartam, hogy ezt halljam,

egyszer erősebben, máskor halkan,

és elfeledtetik, mit is akartam...,

talán csak hallgatni, hogy „bim-bam”…

 

Rozella•  2024. március 15. 14:54

Március 15 utódai

 

Március 15  utódai

 

Múzeumba való-e a máglya?

Ábrándok vitrinébe zárva?

Rabok voltunk, rabok vagyunk,

Cigánykerék minden szavunk.

Iramodni gúzsba kötve,

Utódokat tenni rögbe, 

Sáncokkal is körbezárva,

 

15 - szörös lesz átka...?!

 

Utánzatok bőszült mellverése

Tódul utcákra újra, miért ne?!

Ópiummal megigézett agyakban

Dugába dőlő soha-pillanat van,

A haza nem hí’, csendben enyész,

Irtó darabokban már az egész.