Víziók

 

Víziók

 

A párna alá hajtogatott önvád

ismerősen simul a sötétbe,

ha lázálomban fáznék,

elérhető legyen, bármikor

gyorsan magamra vehető,

valami puha flanel helyett.

 

Az éjszaka sunyi, perverz árnyai

galádok, taktikájuk kiszámítható:

megvárják amíg elalszom,

és szánalmas, de ők élvezik,

hogy megleshetik a múltam

lelkemen vacogó tetoválásait,

nyálcsorgatva bámulják testemen

is a furcsa minták látványait,

pedig milyen jól tudják,

tán csak pillanatragasztó

segíthetne a mához tapasztani

gyorsan, még ébredés előtt,

 

különben szétesik szavakra 

a bőrömön viselt rajzolat.

Alóla szép víziók vére szivárog,

mert álmomban pontosan érzékelem,

hogy a nappaloknak nincs

hajlama, s művészi érzéke sem

a vágyak méretre igazításához.