Virággá ültetem

Virággá ültetem

 

Nevetése őrzött kincsem,

szélbe szórom összes nincsem.

Számban keserédes íz,

furcsa, anyák napi kvíz:

egyes, kettes, vagy X,

de csak a halál a fix.

Nem adom a napom neki,

a jázminillat elkergeti

rosszkedvem nyarát,

bár nem hallhatom szavát,

lelkét a táj fölötti tájban,

pillantását egy szembogárban

felfedezni vélem;

egy-egy mozdulatát

ideidézi árva, májusi énem,

- s megölelem az éteren át.

Nem vihetem, de az orgonák

most is neki nyílnak,

zöld selyembe burkolják a fák,

mosolyognak, leveleket írnak...

A kert, mint élő koncertterem,  

minden Édusnak zenél, énekel.

Könnye gyöngy, - virággá ültetem,

vigyázom, szeretem,

újra kihajt, sosem múlik el.