Virággá ültetem

Rozella•  2024. május 5. 13:04  •  olvasva: 96


Virággá ültetem

 

Nevetése őrzött kincsem,

szélbe szórom összes nincsem.

Számban keserédes íz,

furcsa, anyák napi kvíz:

egyes, kettes, vagy X,

de csak a halál a fix.

Nem adom a napom neki,

a jázminillat elkergeti

rosszkedvem nyarát,

bár nem hallhatom szavát,

lelkét a táj fölötti tájban,

pillantását egy szembogárban

felfedezni vélem;

egy-egy mozdulatát

ideidézi árva, májusi énem,

- s megölelem az éteren át.


Nem vihetem, de az orgonák

most is neki nyílnak,

zöld selyembe burkolják a fák,

mosolyognak, leveleket írnak...

A kert, mint élő koncertterem,  

minden Édusnak zenél, énekel.

Könnye gyöngy, - virággá ültetem,

vigyázom, szeretem,

újra kihajt, sosem múlik el.



Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

okeanus2024. május 21. 20:57

mert "Anna örök"...

csillogo2024. május 21. 20:48

Nagyon szép és meghitt!
(szív)

Krisztinka2024. május 8. 18:13

liketorn2024. május 8. 17:14

A szív teljes ünnepét éled, akkor is, ha gyász. A köztes, maradt idő a szeretett fél hiányával átminősült... Művészeted visszaadta ezt az érzést.

Rozella2024. május 6. 10:51

@skary: aha ...

Rozella2024. május 6. 10:51

@S.MikoAgnes: Kedves vagy, Ági Köszönöm!

skary2024. május 6. 07:11

óhh

S.MikoAgnes2024. május 5. 18:01

Szavakat nem találok rá, hogy kifejezzem szépségét ez ünnepi versednek drága Róza! 💖