Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Utoljára...
Rozella• 2015. október 4. 12:33
Utoljára…
Szorgos, drága, eres keze
sokszor hideg, ügyetlen volt már,
"a keringése nem jó.., amiatt van"
mondta többször az orvos nekem,
de anyám sosem törődött bele..
A varrógépet az ablakhoz kérte,
nem volt már ereje, csak a drága keze
öltötte, varrta sorban az élet-ringliket
a rózsaszín, flanell ágy-kabátra, ami
utoljára a kórházba ment vele…
Egy vasárnap délelőtt volt,
ültem az ágya mellett csendesen,
hangja nem, csak keze beszélt velem,
s amit mondott, nem felejthetem soha,
olyan volt az, mint egy angyal sóhaja...
Csak némán az atya kezébe adtam
a kicsi könyvet, s ő abból olvasta fel:
"ki kérte még segélyedet - hasztalanul?
ki távozott tőled- meghallgattatlanul… ? "
s a rózsaszín kabát, hazajött velem szótlanul…
skary2015. október 5. 05:25
...
baramara2015. október 4. 21:59
Uh... Nagyon átéreztem.... az utolsó sor bennem maradt
Törölt tag2015. október 4. 21:13
Törölt hozzászólás.
Bugatti3502015. október 4. 20:04
...végtelenül fájó gondolatokat szül az olvasása...:(
Törölt tag2015. október 4. 17:12
Törölt hozzászólás.
MKKlara2015. október 4. 16:53
"s amit mondott, nem felejthetem soha,
olyan volt az, mint egy angyal sóhaja..."
A legmélyebb emlék, mi örökre velünk marad - gyönyörűen irtad!
Ametisz2015. október 4. 16:17
....
mégérintően mély....
Ölelésem...
Steel2015. október 4. 15:34
Átérezve ölellek...
Grigo_Zoltan2015. október 4. 14:58
megrendítő......
BakosErika2015. október 4. 14:46
...
Ölellek.
petruchio2015. október 4. 13:29
ez fájt...apám halálát éltem meg úgy, hogy magamhoz ölelhettem élettelen testét.....
anyámat a rák embertelen módon nyomorította....