Tobozharangok

Rozella•  2015. november 9. 09:12

 

Tobozharangok

 

Alkonyárnyak nyújtogatják karjaik,

vállon ölelik a magas feketefenyőt,

sötétzöld tű-emeletekről néznek le  

a fonákot színnel egybefestő földre,

besóhajtanak az avar alatti csöndbe,

hol a szél épp éji rejtekébe osonva

mohapárnát ágyaz a levélkanapéra.

Csak a tompán kongó tobozharangok

bongnak lent, vészjeleket dobolva

még álom-ágon ringó társaiknak:

 

- Siessetek le a földre hamar,

mielőtt a jégeres tél karma elér,

és belemar szederjes arcotokba,

a magasban bontódik az égi sátor,

nincs ami megvéd a fagyoktól,

- míg itt  idelent, az alvadt földön

a hó betakar, elrejt a télharapás elől,

megóv, ahogy a gyermeket anyja,

ha bújik félelemtől reszketőn...

Ne féljetek hullni föld-anya ölére,

zöldet álmodni vérző kötényébe'.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Rozella2015. november 12. 11:16

@Zsanna: Köszönöm szépen! :)

Zsanna2015. november 12. 10:51

Remek!

Rozella2015. november 12. 10:04

@Ametisz: Nagyon köszönöm! puszim!:)

Ametisz2015. november 9. 21:57

A képeid lenyűgöztek, fantasztikus vers!!! :)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom