Távolodva

Rozella•  2015. október 7. 12:21

 

Távolodva

 

gyenge vállamra szédült az idő

búgó galambszárnyú emlék

egymásba érkező útjainkhoz

távolodva visszamennék

minden átkozottul józan

nincs erő a mennyezetekben

halál-pillérek összeroppanóban

kimozdult erek a kezedben

őrzik tavaszlázak madaras ízét

homlokomon gyöngy válik hitté

venyigés tegnapok hajlékony ívét

erős térdemen töröm ketté

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Rozella2015. október 9. 14:36

@csillogo: @MKKlara: @Krisztinka: Köszönöm szépen, hogy itt jártatok, most is örültem! :)

Krisztinka2015. október 8. 12:48

Szép nagyon💜

MKKlara2015. október 7. 22:07

Remekül irsz az idő múlásáról és tetszik a cim választás is! :)

csillogo2015. október 7. 21:29

Madaras íz: galambszárnyú emlék és gyöngy válik hitté - szép, különleges szóalkotások.
Kicsit borzongós... akárcsak a vég!

baramara2015. október 7. 20:45

@Rozella: Én még vágok! :) van sok...

Rozella2015. október 7. 19:29

@baramara: Marianna, úgy ám, tán még venyigét is vágnánk... .)

Rozella2015. október 7. 19:27

@skary: Ó, hogynéééfijam, az öreg Károly bá', emléxek,..., eisze' szeretett mindég a búbossal babrányi, mikor bészottyant osztán a jó melegre... :)

Rozella2015. október 7. 19:21

@adriana: köszönöm, hogy olvastad :)

Rozella2015. október 7. 19:19

@Sea_Miller: Köszönöm Sea!

baramara2015. október 7. 18:05

Nagyon jó! Bizony, sokan visszamennénk... az elmúlt tegnapokba

skary2015. október 7. 17:40

én a papámmal szedtem venyigét...és azzal fűtöttünk be a kemencébe...asszem 1849-ben :)

Törölt tag2015. október 7. 16:59

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2015. október 7. 13:38

Törölt hozzászólás.