Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Távolodva
Rozella 2015. október 7. 12:21
Távolodva
gyenge vállamra szédült az idő
búgó galambszárnyú emlék
egymásba érkező útjainkhoz
távolodva visszamennék
minden átkozottul józan
nincs erő a mennyezetekben
halál-pillérek összeroppanóban
kimozdult erek a kezedben
őrzik tavaszlázak madaras ízét
homlokomon gyöngy válik hitté
venyigés tegnapok hajlékony ívét
erős térdemen töröm ketté
Rozella2015. október 9. 14:36
@csillogo: @MKKlara: @Krisztinka: Köszönöm szépen, hogy itt jártatok, most is örültem! :)
Krisztinka2015. október 8. 12:48
Szép nagyon💜
MKKlara2015. október 7. 22:07
Remekül irsz az idő múlásáról és tetszik a cim választás is! :)
csillogo2015. október 7. 21:29
Madaras íz: galambszárnyú emlék és gyöngy válik hitté - szép, különleges szóalkotások.
Kicsit borzongós... akárcsak a vég!
baramara2015. október 7. 20:45
@Rozella: Én még vágok! :) van sok...
Rozella2015. október 7. 19:29
@baramara: Marianna, úgy ám, tán még venyigét is vágnánk... .)
Rozella2015. október 7. 19:27
@skary: Ó, hogynéééfijam, az öreg Károly bá', emléxek,..., eisze' szeretett mindég a búbossal babrányi, mikor bészottyant osztán a jó melegre... :)
Rozella2015. október 7. 19:21
@adriana: köszönöm, hogy olvastad :)
Rozella2015. október 7. 19:19
@Sea_Miller: Köszönöm Sea!
baramara2015. október 7. 18:05
Nagyon jó! Bizony, sokan visszamennénk... az elmúlt tegnapokba
skary2015. október 7. 17:40
én a papámmal szedtem venyigét...és azzal fűtöttünk be a kemencébe...asszem 1849-ben :)
Törölt tag2015. október 7. 16:59
Törölt hozzászólás.
Törölt tag2015. október 7. 13:38
Törölt hozzászólás.