Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Szürke kazettás
Rozella• 2017. szeptember 20. 19:15
Szürke kazettás
Ha a felhőkapuk fönt megnyílnak,
fénycsúszdán jön minden egyes csepp
a földre, de mire leérnek már sírnak,
a táj arca ma ettől lett könnyesebb.
Szürke kazettás mennyezet az ég,
alatta öreg gesztenyefa az oltár,
levelein sok megőrzött, régi kép
mielőtt leázik, elméláz a sorsán.
Köré aura-szentélyt emel a csend,
vár egy mozdulatra vagy egy szóra,
nem léphetek be, tudom mi a rend:
amit a nyár ígért, az ősz váltja valóra.
Fűtakaróját reszketve magára húzza,
megborzong a kert, édenébe hull egy alma.
Vén tengelyén elforog az idő békeharca,
s „elhull a virág…”, az élet ma így akarja…
/idézet: Petőfi: Szeptember végén. c. verséből/
Rozella2017. szeptember 23. 10:29
@Törölt tag: @merleg66: @Pflugerfefi: @Steel: @skary: @Zsuzsa0302: @csillogo: @Törölt tag: Hálás köszönetem, szépülő hétvégét kívánok :)
Törölt tag2017. szeptember 21. 20:22
Törölt hozzászólás.
csillogo2017. szeptember 21. 17:03
Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.
csillogo2017. szeptember 21. 17:02
Néha olvasni szoktam, néha, hogy pazar egy vers!
Ez is az kedves Róza
Zsuzsa03022017. szeptember 21. 10:52
Csodaszép! :)
skary2017. szeptember 21. 05:10
fő kéne szödnöm a körtéket...mög lé :)
kevelin2017. szeptember 20. 20:39
nagyon szép vers
Steel2017. szeptember 20. 20:38
Gyönyörű...tartamilag, formailag és képeiben is.
Pflugerfefi2017. szeptember 20. 20:34
Igen a nyár s az ősz tesók, hadakoznak és mégis váltják egymást!
Szépet írtál!
merleg662017. szeptember 20. 20:21
Fűtakaróját reszketve magára húzza,
megborzong a kert, édenébe hull egy alma.
Vén tengelyén elforog az idő békeharca,
s „elhull a virág…”, az élet ma így akarja…
...ez az élet örök körforgása...remek versedhez szeretettel gratulálok.
Törölt tag2017. szeptember 20. 19:35
Törölt hozzászólás.