Színtelen leírás-ok erről-arról…

Rozella•  2016. június 24. 15:09


Színtelen leírás-ok erről-arról…

 

Fontos volna, talán fontosabb, mint a Hold, a Nap, meg a szivárvány, de a hétköznapokat mégsem tudom olyan színesen leírni. Mert mit is mondhatnék a kátyúkban dagonyázó időről, a kerítéseken átszivárgó, múlt-kacatok dicstelen, néma randalírozásáról? A hihetetlen színűre vakolt házfalak purhabbal kontúrozott,  pisla műanyag- szemeiről, ahogy elszigetelt gőggel a sufnikkal  farkasszemet néznek?

Hogy írjam le az „Egyetemi Város”- szlogent hirdető,  fantáziátlan egyen-táblát az út szélén, amint olcsó árúként kínálja magát? Mit meséljek a rágógumi-pöttyös térkő - dizájnok szürke árnyalatairól, vagy a régi stadion-kolosszusról, amit a földig romboltak azért, hogy ezerszeres áron gigantomán újra felépítsék ?

Vajon mit írhatnék ma a kórházról, ahol négy éve anyámat nem orvosok, hanem a halál gondjaira bízták, mert épp egyetlen orvos sem volt az osztályon azon a hétvégén, ám azóta hatalmas új tömb épült, több mint hat milliárdos beruházás, tök modern meg minden… ma már a mozgásszervi rehab. - kezelések is ott zajlanak, az alagsorba költöztetett ún. nappali kórházban, természetesen a korábbi gyógyvíz nélkül. Biztos indokolt volt áthelyezni ide a luxusba a régi helyéről, ahol viszont az ikszedik fitness - és szépségcentrumnak is muszáj volt megnyitnia  és a ’szépségszalon -uszoda -gyógyvíz’ komplex élvezete ott maradt  ’három az egyben’ varázslatként, hát persze…

 

A hétköznapok amúgy is tele vannak érdektelen tényekkel, pl. hogy meghalt XY.., az utolsó tagja is annak az amerikai legénységnek, amelyik ledobta… Ki a fene tudja a nevét, de miért is kéne?  Jó ember volt, elég ennyi, ő is csak egy parancsot teljesített,- lehetett akkor úgy 19 éves … Az viszont hihetetlen tény immár, hogy annyi év után végre életre kelni látszik a magyar foci, tombolhat a  focirajongó tábor, a rég áhított győzelmek okán, (most talán elsősorban önmagukon lettek úrrá labdakergető fiaink, csoport elsőkénti bravúrral továbbjutva, igen, ez szép volt! Na lám, mégis csak kell majd ide az a sok stadion…) ;  A  „lemossuk a gyalázatot”  felirat is ott loboghatott egy transzparensen; vadul, őserővel törhettek fel mindenféle rejtett gőzök, amit ki lehetett engedni végre, táncolva, térdelve, félmeztelenre vetkőzve, villamos tetején.., ki-ki tetszése, vérmérséklete szerint, végül is ez teljesen érthető. Most amíg lehet, örüljünk és legyünk büszkék magunkra, Trianon miatt úgysem lehetett, nem is illett ”tombolni” de őszintén szólva, azt a gyalázatot úgysem lehetne lemosni.., a mai tényeket nézve, nem is kell. A magyar határoknak annyi. Európa határai meg ??  Épp most inkább ne feszegessük a határainkat, maradjunk a focinál..!

A foci az egészen más, az maga a dicsőség, a mennyország földre költözése, ami milliókat mozgat meg, meg persze milliárdokat, a GYŐZELEM után Isten is extázisban ünnepli, hogy mégis csak volt értelme embert teremteni. Emellett már tényleg nevetségesen eltörpül az a tény, hogy a nyolcszoros címvédő tenisz világbajnok  Federert is lemosta egy most 19 éves srác, (ő belső parancsot teljesített), aki a 38. senki volt eddig a listán.. Fogjuk még hallani a nevet, úgy hívják: Zverev. Ő is milliárdos lesz hamarosan, persze ő is megérdemli…

Na és egyáltalán, ha írnék is valamit a szürke mindennapokról, hogy zárnék le egy hétköznapi írást, miféle kulcs illenék a nap-zártába, mágneskártyás, ujjlenyomatos bejáratot keresve, mikor megnéznek az ikszedik kamerában is, pedig  ’nincsenek is otthon’...

Minek kutakodnék naponta az aszfaltbámuló, lesütött szemekben, még bocsánatot is kérve, ha valaki nekem jön? Már nem jegyzem meg az arcokat, ha anyáznak négy keréken, csak mert nem ad elsőbbséget a kerékpárútnak.. Hazafelé megint néhány sor jár az eszemben, egészen addig, amíg a padokon műanyag flakonjaik társaságában meg nem látom Őket..,  majd elhaladok szokásosan a mementó kis fehér bicaj mellett, /írtam róla már/ de látom, valami megváltozott: összeroncsolták, meghajlították a kerekét leszakították a gumit is róla, belökték az árokba és  szembefordították az úttal..  Belém hasít a fájdalmas felismerés, soha többé nem írok igaz történetet. A saját sebek nyalogatását meg pláne, minek?

Azt is megszoktam már, hogy a szakadt plakát is csak sunyít a nagy reklámtáblán, én kénytelen vagyok fölnézni rá, ha át akarok menni az úton, de ő nem mer a szemembe nézni, nehogy legközelebb az utcán felismerjen és köszönnie kelljen..,  hogy ott lehet, ahol.

Nahát ilyesmikért nem tudok én írni a hétköznapokról. Nem, csakazértsem fogom újra meg újra felidézni magamban az émelygést..,  meg amúgy sem tudnám én leírni, hogy a mindennapok milyen rettenetesen színesek…

 

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Rozella2016. június 26. 09:55

@csillogo:

"..nekünk kell felülemelkedni a "zsibvásáron" és a sok "cirkuszon", mert van bőven. Kirekeszteni nem tudjuk magunkat, haszonélvezői se vagyunk - inkább elszenvedői, de hogy ezek a sebek ne hagyjanak nyomot - távolságot kell tartani. " látod pár szóval megírtad a lényeget, ...pedig néha olyan jó volna beleveszni, feloldódni a létben, csak úgy teljesen, minden mást kizárva.. de távolságot kell tartani igen, ha életben akarunk maradni, nem engedheted be az összes fájdalmat, bosszúságot.., könnyet.. szóval jogos önvédelem, ha boldogságcsöppeket lopkodunk a hajnali, hűs harmatból..:) Köszönöm a véleményed ! Marika, Szép napod legyen!

csillogo2016. június 25. 21:59

Puskás nevét mindenütt ismerik - még a norvég vizek felett úszkáló hajók személyzete is...
volt szerencsém huszonévesen találkozni vele személyesen egy német bevásárlóközpontban. Régen volt nem emlékszem pontosan, amikor észrevettük iparkodtunk a közelébe férkőzni és talán megengedte, hogy köszöntsük, üdvözöljük Őt. Hát igen - a magyar Válogatottnak további sikereket kívánok és izgulok értük! :)
Az írásod nagyon tetszett minden szempontból - engem a legjobban az zavar, hogy mindent meg kell szokni és ha mi nem változunk a körülményekhez, azok nem fognak vagy csak nagyon lassan. Szóval nekünk kell felülemelkedni a "zsibvásáron" és a sok "cirkuszon", mert van bőven. Kirekeszteni nem tudjuk magunkat, haszonélvezői se vagyunk - inkább elszenvedői, de hogy ezek a sebek ne hagyjanak nyomot - távolságot kell tartani.
A mementó bicaj története is mélyen lehangoló - igen rettenetesen színesek a hétköznapok! :(
JÓ éjt kedves Róza

Rozella2016. június 24. 21:52

@merleg66: Nagyon köszönöm a dícséretet, most rám is fér... bár én önmagamhoz sokkal szigorúbb vagyok.. :) ami pedig a habos tortát illeti, érdekes, hogy ma már másodszor kapom itt a blogban ezt meg, de nagy igazság valóban! További szép estét Neked!

merleg662016. június 24. 21:40

"Az élet nem habos torta" mondotta a Tanú című film egyik főszereplője! A hétköznapok pedig színesek! De még milyenek! Csak szürkének látjuk, ha... és ez lenne a felsorolás helye, de kevés az idő, meg.... jó az írásod! Jó vagy versben, prózában! Nagyon de nagyon jó!

Rozella2016. június 24. 19:16

@skary: babolcsai néni is tudja eztet? :)

Rozella2016. június 24. 19:14

@kevelin: A 'világ' magasan tett rá, mi történt itt bármikor is.., de legalább Puskás nevét ismerik. Hogy jó lesz-e? Kívánom hogy élj erőben, egészségben addig... :)

skary2016. június 24. 18:44

igen..a hétköznapok a zélet :)

kevelin2016. június 24. 16:16

A ficidrukkerek úgy èrzik tènyleg
Lemosnak MINDEN gyalázatot
Mèg azt is amiről nem illett
Sokáig beszèlni
Talán mèg megèrem azt a napot
Ès fiainknak itthon lesz jó

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom