Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Szerepcserék
Rozella• 2017. október 10. 18:55
Szerepcserék
Földanya helyett forgok lassan tengelyem körül,
elfáradt nagyon s én engedem megpihenni,
tudom, pár órácskának is örül,
mikor végre nem bántja senki, semmi…
Négy égtáj felé a karjaim kitárom,
átölelem ma mind, aki éhes és fázik,
ki elvesztette a hitét és nincsen másik,
s pénzen boldogságot sem vehet magának.
Estére anyámat is idevarázsolja a bánat,
csendben elringatom, fogom gyenge kezét,
s ő lehunyja sugárzó, barna csillagszemét,
álmában édenné változtatja a földet újra,
átölel engem is és látom, amint mosolyogva,
szíve nap-melegét az utolsó sugárig leszórja,
s kisujjával elmozdítja a világ tengelyét…
Rozella2017. október 13. 20:20
@Metta: köszönöm Margit! Szép estét!
Rozella2017. október 13. 20:19
@Belle: Köszönöm szépen, ölellek!
Metta2017. október 12. 19:36
Gyönyörűség!
Törölt tag2017. október 12. 08:58
Törölt hozzászólás.
Rozella2017. október 11. 20:17
@skary: @petruchio: @Belle: @Eleonora: @BakosErika: KÖSZÖNÖM SZÉPEN nektek az olvasást, az idézést és a véleményeket is... Szép estét kívánok!
@Pflugerfefi: Nehéz volna anélkül írni, de Neked ezt nem kell mondanom, hisz Te sem a szomszédtól szerzed be... :) Nagyon kedves vagy, köszönetem!
@merleg66: köszönöm Gábor, megtisztelő a véleményed és örülök, ha jónak érezted! Nem vagyok önelégült, de ha néha Anyámról is sikerül valamit írnom, az tényleg mindig nagyon belülről jön...
@gosivali: Köszönöm Vali! Olyan szépet írtál, igazán hálás vagyok a figyelmedért, sokat számít nekem a véleményed. Örülök, ha átjött, amit szerettem volna...
petruchio2017. október 11. 13:46
"..............édenné változtatja a földet újra,
átölel engem is és látom, amint mosolyogva,
szíve nap-melegét az utolsó sugárig leszórja"
Törölt tag2017. október 11. 00:00
Törölt hozzászólás.
Eleonora2017. október 10. 21:57
Fejem hajtom, gyönyörű versednél.
Nóra
merleg662017. október 10. 20:46
...fantasztikus ez a versed is...tele érzelemmel, elgondolkodtató és nagyon de nagyon tetszik.
Estére anyámat is idevarázsolja a bánat,
csendben elringatom, fogom gyenge kezét,
s ő lehunyja sugárzó, barna csillagszemét,
álmában édenné változtatja a földet újra,
átölel engem is és látom, amint mosolyogva,
szíve nap-melegét az utolsó sugárig leszórja,
s kisujjával elmozdítja a világ tengelyét…
Csak egy sort szerettem volna idézni, de nem adta volna vissza a versed egységét...azt hiszem így sem teljes az idézet...az egész verset kellett volna...Szeretettel olvastam remekedet és nálam a blogban ez a nap verse.
BakosErika2017. október 10. 20:43
Mgérintett, Rózám...
Nagyon szép.
gosivali2017. október 10. 20:24
Szép... A második versszak végére csúcsra járó a versüzenet, s hangulat, az összhang, erősíti a hatást a tartalom, a forma, a cím és a kiváltott érzelmek egysége. Nagyon tetszik a versed. Kedvencem ez a különleges leütés a végén: "kisujjával elmozdítja a világ tengelyét…"
Pflugerfefi2017. október 10. 19:27
Fantáziából rendesen el vagy látva,
csak tudnám hol szerezted be! Sorba állnék!
Tetszett nagyon!
skary2017. október 10. 19:26
eeeeeeee