Székely János: KROKODILOK ÉS ELEFÁNTOK

Rozella•  2015. február 21. 21:05



Székely János: KROKODILOK ÉS ELEFÁNTOK


Tudom, mily fátyolt kik viselnek

Csak azt nem tudom, ki vagyok.

                                  Villon



Hallottam én egy furfangos mesét,

Mely szellemem fenékig felkavarta:

Balukk szigetre shooner érkezett,

S egy tudós szállott róla partra.

S mert dolga volt, s belátta csakhamar,

Hogy holmijával percre sem törődhet:

Még ott, a parton gondolt egy nagyot,

S szolgálatába fogadott

Egy ismeretlen bennszülöttet.

 

Balukk körül két törzs lakott csupán:

A „Krokodilok” és az „Elefántok”.

Egyformán élték szűkös életük,

S egyformák voltak, mint a strucctojások.

Hasonlított a színük, alkatuk,

Ruházatuk és hajzatuk,

A fegyverük s a nyelvük egyaránt.

 

Csakhogy hazug volt minden Krokodil,

És igazmondó minden Elefánt.

 

Egy törzs igaz,

Egy másik meg hazug:

Ki tudja, tán a vallás hozta így.

S kíváncsi volt tudósunk szerfelett,

Hogy szolgája melyikhez tartozik.

Ezért, mihelyt az úton szembejött

 

Egy újabb néger

(Hasonló övvel és fejekkel),

Megtorpant rögtön a ravasz,

S elküldötte a szolgát: tudja meg,

Hogy Krokodil vagy Elefánt-e az.

Szaladt a szolga, megkérdezte, és

Urához térve Elefántnak mondta.

S ebből tudósunk (s gondolom, ti is)

Azonnal tudta, hogy mi volt a szolga.

Öt sort időzöm itt semmit se mondva,

S a semmit mégis rímbe fonva,

Hogy törjétek fejeteket,

Mi lehetett

A szolga-bennszülött faja.

Bizony mondom, hogy Elefánt vala!

 

Megesküszöm akármire.

Igazmondónak kellett lennie.

Mert az a másik – igaz vagy hazug –

Akármi volt is:

Elefántot vallott.

S a szolga – mert csak egyet hallhatott –

Magáról vallott, mondván, amit hallott.

 

 

Barátaim, elönt a sejtelem:

Másutt is úgy van ez, akár Balukkban.

Mindenki hű és igaz Elefánt

Vagy az valóban, vagy pedig hazudja.

Minél hívebben vall nekünk az ember,

Annál kevésbé értjük el szavát,

Mivelhogy mennél Krokodilabb, annál

Elefántabbá ütheti magát.

 

Próbáljátok ki társatok tehát,

Hogy olyan-e, mint egykor az a szolga.

Mert az lehet csak igaz Elefánt,

Ki minden társát Elefántnak mondja.

Így lesz, hogy magva, törzse, lényege

Mindenki másnak híven felragyog.

 

De mi lehetek én, barátaim,

Ki azt mondom, hogy Krokodil vagyok?

 

(1958)

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Rozella2015. február 22. 21:10

Az jó, ha egy verstől beindultak a gondolataid, :) csak ne ítélj elhamarkodottan.. tényleg elgondolkodtató vers, történet. :)

Tinka572015. február 22. 07:26

Jó kis történet és lenyűgöző! Köszönöm, hogy feltetted, hisz nagyon is tanulságos:o) Gondolataim beindultak, s egyben biztos vagyok, hogy tetteiben tűnik ki az igazság, még akkor is, ha álnokság!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom