Szabadba zárva

Szabadba zárva

Áthágtam érted minden szabályt.

Nem véstem kőbe, sem aranyba,

még papírra sem vetettem.

Íratlan a törvény bennem:

a tenyeredbe vagyok beleírva,

sorsod legmélyebb árkaiba rejtetten,

ahol vonalaink összefutnak,

s őrséget áll a páncéltekintetű idő

összezárt pillanatainknak.

Elrendeltek az igazodásaim,

nem szerethetlek látványosan,

 csak csillaggal megjelölt dísz-napokon.

Mint börtönhöz a rács, úgy tartozom

hozzád... Gyönyörű önkéntes fogság

s benne védtelen, engedelmes madár

a szív, szabadba zárva sem szökne,

- habár kalit-ajtaja tárva-nyitva áll.

Ha mégis elröppenne szabadon,

nem kérdezném, merre menne?

Szálljon, amerre szeretne és az idő

is jótékonyan nézne el felette...

Tágas, bársonyos a tér a tenyeredben,

homlok-prizmáról szórt fimom fények

sugarai körbevesznek, szemedből gyűjtöttem,

mind s tudtam, egy életre elég lesz.

Tárd ki szélesre a létliget kapuját,

ne legyek fogolyként tévedésed!

Maradjak tiszta, lélegző részed,

nem kőbe vésve, gyűrűbe szorítva,

csak vonalak mélyén, a tenyeredbe írva.

Megszegtem minden szabályt érted,

és szabadba zárva sem tehetek mást,

 visszatérek, de sosem követlek...

 Csak szeretlek.