Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Salgótarjáni sortűz - 1956. december 8.
Rozella 2014. december 8. 20:19
In memoriam Ravasz István (1938-1956)
„Voltam – lelkes, kis lázadó diák,
Ki átvirrasztott sok-sok éjszakát,
Töprengő, alkotó, szép gondokon.”
Nem, nem akart ő akkor hazamenni,
csak engedelmes fiúként,
a féltő szülői szóra hagyta el Pestet
(bárcsak daccal megtagadta volna),
így keveredett a vérgőzös pokolba.
Nem, nem akart ő besétálni a gyilkos
aszfaltcsapdába a jól ismert térre,
ólmot okádó, vérüveg-szemű sárkányok
lábai elé, ahol elevenek és holtak
húsába a bosszú keselyűi martak.
Nem, Ő SEM akart félni! Tanulni
szeretni, élni, verselni vágyott,
tizenkilenc sem volt még…jólelkű, okos,
csak szenet lapátolt, épp a pincébe hányta,
mikor egy sorozat-gyilkos golyó eltalálta.
Verseket írt, jókat, egyetemre járt,
sorsa, szíve nyitva állt; lehetett volna
költő, tanár, kutató tudós…
Nem, nem akart ily meggyalázva halni,
SZÁZHARMINC TÁRSSAL a semmiért lakolni!
Ő csak a szenet…, hogy meleg legyen otthon,
még azt sem tudhatta meg,
MIÉRT, miért ÍGY kellett MEGHALNIA?
Egy régi sorában üzen: "Érzem, s nem értem…"
Költő volt mégis. Most verset ír fönt az égben.
Lent béke poraira!
noheb2015. október 19. 16:26
A fájdalom csodálatos verse!!!
Marika
Molnar-Jolan2014. december 8. 21:07
megindító emlékezés...