Salgótarjáni sortűz - 1956. december 8.

Rozella•  2014. december 8. 20:19


In memoriam Ravasz István (1938-1956)

 

 

„Voltam – lelkes, kis lázadó diák,

Ki átvirrasztott sok-sok éjszakát,

Töprengő, alkotó, szép gondokon.”

 

Nem, nem akart ő akkor hazamenni,

csak engedelmes fiúként,

a féltő szülői szóra hagyta el Pestet

(bárcsak daccal megtagadta volna),

így keveredett  a vérgőzös pokolba.

 

Nem, nem akart ő besétálni a gyilkos 

aszfaltcsapdába a jól ismert térre,  

ólmot okádó, vérüveg-szemű sárkányok

lábai elé, ahol elevenek és holtak

húsába a bosszú keselyűi martak.

 

Nem, Ő SEM akart félni! Tanulni

szeretni, élni, verselni vágyott,

tizenkilenc sem volt még…jólelkű, okos,

csak szenet lapátolt, épp a pincébe hányta,

mikor egy sorozat-gyilkos golyó eltalálta.

 

Verseket írt, jókat, egyetemre járt,

sorsa, szíve nyitva állt; lehetett volna

költő, tanár, kutató  tudós…

Nem, nem akart ily meggyalázva halni,

SZÁZHARMINC TÁRSSAL a semmiért lakolni!

 

Ő csak a szenet…, hogy meleg legyen otthon,

még azt sem tudhatta  meg,

MIÉRT, miért ÍGY kellett MEGHALNIA?

Egy régi sorában üzen: "Érzem, s nem értem…"

Költő volt mégis. Most verset ír fönt az égben.

 

Lent béke poraira!

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

noheb2015. október 19. 16:26

A fájdalom csodálatos verse!!!
Marika

Molnar-Jolan2014. december 8. 21:07

megindító emlékezés...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom