Perpetuum mobile

Rozella•  2016. április 21. 10:24

 

Perpetuum mobile

 

Én nem tudom milyen a feledés,

csak nézem a végtelenített filmet:

kezdet - ígéret - történet - végkifejlet..,

 újra és újra lepergett

százezer évek sűrülnek

pillanat-kockákba merevítve

... perpetuum mobile…

Felismerem bennük a jelent,

ami nem felejt a múltba nézni,

de nem tudja már amit jelent..,

 

 és én sem tudom, milyen feledni,

  azt sem, milyen a szerelem,

pedig csodának álmodom néha,

aztán ébren újra elfelejtem,

mintha sosem ismertem volna.

Így könnyebben viselem, éjjel

a végtelen filmben felismerem

ami nappal még nagyon fájna:

nem volt és nem lesz szerelem,

csak pereg az álom valósága..

 

Talán egyszer mégis elfelejtem,

milyen álmodni, és milyen felébredni,

milyen a feledés, milyen a szerelem..

  és egyszer elfelejtem.. majd elfelejtem.. elfe..

  ..  már nem is tudom.., mit is akartam mondani?

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Rozella2016. április 22. 10:42

@molnar.szofia: Szia Becca, szeretem a meghökkentő véget... :) nagyon köszönöm!

Rozella2016. április 22. 10:40

@merleg66: Van ez így .. igen, de hát erre (is) lehetne mondani, hogy nem kívánságműsor - sajnos! Köszönöm az olvasást és a kedves figyelmet!

Rozella2016. április 22. 10:37

@azuur: Köszönöm szépen, örültem Neked!

Törölt tag2016. április 22. 09:54

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2016. április 22. 09:53

Törölt hozzászólás.

merleg662016. április 21. 20:55

Néha olyan jó lenne felejteni, néha meg sajnálom azt amit tényleg elfelejtettem. Nagyon tetszett a versed!

azuur2016. április 21. 16:46

Nem is tudom kell e feleteni, talán elég egyes dolgokat csak megérteni.
Kicsit szomorkás, megható, de szép.

Rozella2016. április 21. 10:57

@skary: nah.. 'Látó ' vagy? :)

skary2016. április 21. 10:40

látom :)