Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Perpetuum mobile
Rozella 2016. április 21. 10:24
Perpetuum mobile
Én nem tudom milyen a feledés,
csak nézem a végtelenített filmet:
kezdet - ígéret - történet - végkifejlet..,
újra és újra lepergett
százezer évek sűrülnek
pillanat-kockákba merevítve
... perpetuum mobile…
Felismerem bennük a jelent,
ami nem felejt a múltba nézni,
de nem tudja már amit jelent..,
és én sem tudom, milyen feledni,
azt sem, milyen a szerelem,
pedig csodának álmodom néha,
aztán ébren újra elfelejtem,
mintha sosem ismertem volna.
Így könnyebben viselem, éjjel
a végtelen filmben felismerem
ami nappal még nagyon fájna:
nem volt és nem lesz szerelem,
csak pereg az álom valósága..
Talán egyszer mégis elfelejtem,
milyen álmodni, és milyen felébredni,
milyen a feledés, milyen a szerelem..
és egyszer elfelejtem.. majd elfelejtem.. elfe..
.. már nem is tudom.., mit is akartam mondani?
Rozella2016. április 22. 10:42
@molnar.szofia: Szia Becca, szeretem a meghökkentő véget... :) nagyon köszönöm!
Rozella2016. április 22. 10:40
@merleg66: Van ez így .. igen, de hát erre (is) lehetne mondani, hogy nem kívánságműsor - sajnos! Köszönöm az olvasást és a kedves figyelmet!
Rozella2016. április 22. 10:37
@azuur: Köszönöm szépen, örültem Neked!
Törölt tag2016. április 22. 09:54
Törölt hozzászólás.
Törölt tag2016. április 22. 09:53
Törölt hozzászólás.
merleg662016. április 21. 20:55
Néha olyan jó lenne felejteni, néha meg sajnálom azt amit tényleg elfelejtettem. Nagyon tetszett a versed!
azuur2016. április 21. 16:46
Nem is tudom kell e feleteni, talán elég egyes dolgokat csak megérteni.
Kicsit szomorkás, megható, de szép.
Rozella2016. április 21. 10:57
@skary: nah.. 'Látó ' vagy? :)
skary2016. április 21. 10:40
látom :)