Pedig csak az Idő...

 

Pedig csak az idő...

 

 

Biccent az Ó-év.., és visszatekint,

lenne ő a Holnap újra, de megint

veszi a kalapját, most mennie kell,

utoljára még egy búcsúdalt énekel.

 

Perdül az újév, tegnapja nincs,

előtte magától mozdul a kilincs,

kezében pezsgő, s egy szál virág,

bulizik őrülten a nem fél-világ.

 

Réved a tegnap, új napra kacsint:

-"sose' lesz egész már az, ami nincs"..,

Koccint az újév, csak félig a pohár,

de elfogy a pezsgő is holnapra már.

 

Csendül egy dallam, apró harang

bolyong az éjben a szívből a hang;

- öröm és mámor az éjszaka, táncol,

pedig csak az Idő lép le megint, magától,..

Itt hagyja a tél ezüstfehér ígéretét,

kincses perceit is elszórja szerteszét,

üres zsebbel megy el, de mégis énekel,

… pedig csak az Idő, ami újat kezd ma el…