Papa

Rozella•  2018. november 4. 16:31

 

 Papa

 

Felköszönteném, ha még lehetne,

megmutatnám tündér dédunokáját,

hisz ajándék ő, gyönyörködjék benne,

csak pár hónap telt, és az idő mégis,

mintha szárnyakon röppenne..

Nagykorú lett már az az óra, amelyik

átállítódott egy másik dimenzióra,

az árva perceket magukra hagyva..

 

a jelen most betévedt a múltba,

hiszen lánya lányának a lányát

apám nem láthatja már soha…

Vagy mégis? És történhet csoda?

Árvácskák a síron hiába marasztalnák,

mert nem lehet a lent az ő otthona,

várja pohár jó bor itt, meleg szoba,

és mikor megérkezik majd csendben haza,

szemébe könnyet csal egy csöppke lány

mosolya, aki így köszönti: „Pá-pá, Papa…”

 



Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

stapi2018. november 7. 14:58

Nagyon szépen írtad meg! Gratulálok hozzá!

Krisztinka2018. november 6. 17:24

Milyen kedves és megható.

M.J.Kata2018. november 4. 20:31

Szomorúan olvastam versedet. Az én Papám is már sok-sok éve emlék. :(

SzaipIstvanne2018. november 4. 18:22

Meghato, szep vers. Szeretettel idoztem Nalad.

skary2018. november 4. 17:06

eemúlik mindön...möghalunkmind..sezjólvanígy...

BakosErika2018. november 4. 16:45

Megható verssel emlékeztél, drága Rózám.
Szeretettel olvastalak.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom