Papa

 

 Papa

 

Felköszönteném, ha még lehetne,

megmutatnám tündér dédunokáját,

hisz ajándék ő, gyönyörködjék benne,

csak pár hónap telt, és az idő mégis,

mintha szárnyakon röppenne..

Nagykorú lett már az az óra, amelyik

átállítódott egy másik dimenzióra,

az árva perceket magukra hagyva..

 

a jelen most betévedt a múltba,

hiszen lánya lányának a lányát

apám nem láthatja már soha…

Vagy mégis? És történhet csoda?

Árvácskák a síron hiába marasztalnák,

mert nem lehet a lent az ő otthona,

várja pohár jó bor itt, meleg szoba,

és mikor megérkezik majd csendben haza,

szemébe könnyet csal egy csöppke lány

mosolya, aki így köszönti: „Pá-pá, Papa…”