Össze-vissza rakott

Össze-vissza rakott

 

 

Össze-vissza rakott boglya,

hanyagolt, gazos réten áll..

Minek a takarás*, szénacsinálás,

hisz úgysincs meg már a szekér,

se a Csillag, amelyik a nagykapun

majd behúzza s a két ügyes legény

- ki az odorba szerre* felhányja -

sem ér rá, Londonban mosogat

az egyik, másik pizzafutár

éppen. Öntözze az eső,

össze-vissza, vagy ki akarja,

s aki megöntözi, majd meg is szárítja...

Elkopik magától, szép apránként,

széthordja a mindenféle szél,

a hó miatt tán mégis jó vón’ bétakarni,

de Boldogasszonykor ’meghalt vót’ a gazda,

aki tudná, hogy előbb le kéne kaszálni,

azután forgatni és csak utána, szárazon

lehet a buglyába rakni; meg aztán

vetni se ártana majd a tavaszra,

vagy elhajítani az Erőt jó messzire,

hogy sohase találjon többé haza. 

Minek is már, ha üres a porta

meg az istálló, kit köszöntsön

a galambbúgos  kapuzábé­*

koronája* felett a faragott felirat:

„Áldás a belépőkre, béke a kimenőkre”

Mi haszna volna már menni a mezőre,

 hol suvad sok megrakatlan, össze-vissza boglya,

nem lehet benne szerelmeskedni se,

így aztán nem is kell már takarni,

mire való a szerelem ? Szerre semmire.

 Összevissza rakott boglya,

meg nem érzi sose.

 

 

 

Erdélyben a „takarás” a lekaszált és már megszáradt széna mezőn történő összegereblyézését  jelenti, amit széles fagereblyékkel végeznek, aztán kisebb halmokba, boglyába rakják, majd a szekérre és takarmánynak télire sok helyen az istálló „emeleti” részén  az ún. odorban , azaz a szénapadláson tárolják… Nem kis munka kb. 3-4 m magasba felhányni és ott elrendezni, szétteregetni,  viszont ha ez megvan, akkor kiváló szigetelést is ad az egész istállónak nem beszélve az állandó alvóhelyről.. 

kapuzábé: a  székelykapuk oldalsó, erős, faragással, festéssel díszített, tartó kapufélfája, 

korona: a faragott, nagy székelykapuk egyik fő díszítése a fölső részen, az oszlopdíszek befejező, palmettás mintája, virágmotívum, indás, v. leveles dísz

szerre: esetenként, egyszeriben, szokás szerint,