Novemberi

Rozella•  2017. november 12. 18:54

 

Novemberi

 

Szélhárfán lassú tél-dallamok szállnak,

meglibbentik felhőszélek rojtjait,

tar ágak közt kilátszó fészekbánat,

madártól elhagyott és te sem vagy itt.


Fehér-arany fényeit megcsillantja,

jelzi érkezését, mint kedves ünnep,

tegnapok hiányait eltakarva

az őszi tájon egy mosolyt elültet,


míg dúdol az emlék, ködökből formáz

bennem visszacsengő, tiszta éneket.

Asszonyává fogad a csituló láz,

már nem vonja kétségbe hűségemet.


          Felemel álmodó, szürke szárnyain

          s messze száll velem a tavaszig megint.

 

 

 

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Rozella2017. november 16. 20:08

@BakosErika: Erikám, öröm, hogy itt voltál, köszönöm!

BakosErika2017. november 13. 11:41

Szépséges gondolatok, Rózám.
Nagyon tetszett.

Rozella2017. november 13. 09:01

@schmidtlivi: @Zsuzsa0302: @merleg66: @skary: @kevelin: @Mia36: Köszönöm, szép napot kívánok Nektek!

Mia362017. november 13. 07:35

Kiemelném:
tegnapok hiányait eltakarva

az őszi tájon egy mosolyt elültet....olyan szép!

kevelin2017. november 13. 07:28

jó az álmodozás
sőt a téli megnyugvás

skary2017. november 13. 04:35

csááóó

merleg662017. november 12. 21:55

...nagyon jó...gratulálok.

Zsuzsa03022017. november 12. 20:58

Gyönyörű vers! :)))))

schmidtlivi2017. november 12. 20:34

Gyönyörű... :)

Rozella2017. november 12. 20:28

@dreaming58: Köszönöm szépen, javítottam:)

Rozella2017. november 12. 20:27

@Metta: Köszönöm!

dreaming582017. november 12. 20:26

Csodaszép - mint mindig :)

(az első sorban van egy elütés)

Metta2017. november 12. 19:09

Gyönyörű Vers!