Mit írhatnék...

 

Mit írhatnék...

 

Mit írhatnék én, eltévedt idegen,

mondhatni hóbortos bolond,

ki nem vágyik földi parnasszusra,

körbeveszi szavak holdudvara,

s elég neki, ha ők látják szépnek.

Csak egy nő, ki szerető lélek,

s néha talán szerethető,

mint szülő is, -amolyan kettő az egyben,

örömét leli versgyerekekben,

őriz mosolyt, sugaras nyarakat,

s temető, jégvirágos szavakat…

Ajándékba adta a teremtő képzelet,

kezébe tollat, hátára szárnyat kapott,

de a legnagyobb titkot nem leli,

nem árulja el neki, hiába kérdezgeti…

Türelmesen, szelíden megtűri a Mester,

tán még szereti is, mint a vadvirágokat,

ám verset csak a szeméből olvas,

mindent ért… s mindig bölcsen hallgat.

 

(mester, teremtő, temető, mondhatni, idegen -  megadott szavak felhasználásával...)