Messze határon...

http://kepkezelo.com/images/v99481l3ijq7lfm1o47y.jpg

Messze határon…

 

Messze határon ébred az álom,

százfele röppen szét az időben,

csend kapuján át lebben, időtlen

fenyvesek zúgják zölden a tájon.   

 

Földhalmok óvják szív-koszorúját

hős hegyek hátán, kik a Nyeregben

haltak.., mert élni akartak hitben,

még emberebben viselve súlyát

 

ős-szabadságnak. Máig parázslik,

égő kaláris fénye kopjafákon,

kőszívek földön, könnyek a tájon,

fönn a Hargitán is gyász virágzik.

 

Templom a vízben, néma harangja

süllyed a mába, - vérző kiáltás.

Csonkok a mélyben, s égből az áldás,

székely hiteknek négy fia-tornya.  

 

Rézágyúba öntött parancsolat:

szabadon élni egy ősi honban,

a csillagokba írt oltalomban.

Ez volt a törvény, és ez lesz holnap.

 

Csobban a forrás, borvize éltet,

benne az élet imája árad,

szép szavú ének messzire szállhat,  

szirtre kiállva őrzi a lélek.

 

A szív székely és magyar még a szó,

faragott kapukba belerótt múltak:

a szabadságvágy soha nem múlhat,

testvérként áldja a Mindenható.