Mese a beszélő kabátról :)

Mese a beszélő kabátról  :)

 

Láttad, hogy dideregőn fázok,

nem is szóltál, csak némán,

a szemeddel megsimogattál,

és rám terítetted a kabátod…

 

"Itt vagyok, bújj belém" - szólalt meg a kabát,

 de nagyon csendben, mert bennem már alszanak,

szerelem-bélésemben szunnyadnak mind a szavak, "

 

- Érzem, milyen finom, puha és meleg,

 így biztosan nem fázom már meg…

 

" Psszt! Jól van, csak csendesebben, halkan,

hiszen látod, hogy idebent már lepihentek,

nehogy miattad álmukból riadva felébredjenek "

 

- Nem szólok semmit, kérlek tőlem ne félj,

nem is didergek már, pedig hűvös az éj,

rögtön én is elhallgatok..., csak olyan jó, tudod,

én még sohasem viseltem beszélő kabátot…