Mától beérem

Mától beérem

 

Ma beszélgettem egy szárnyatlan levéllel,

kérdeztem, mit remélt, mikor a földre hullt,

és hová libbent egy lepke-arc a szenvedéllyel,

mi szállni akart, mégis marad, ha bealkonyul.

Ma furcsán néztek a fák, ámulva az esti fényeken,

amik átölelve sétáltak velem, egész hazáig kísértek,

ígértek mesés éjszakát nekem, kedves féltékenyen,

de az égre néztek, s nevetésük ezüst csenddé lett,

 

mert ma végre meghallottam a Hold sápadt hangját,

éppen a csillagoknak mesélte pár szép történetem,

forró nyarakról, éjjeli láva- tüzekről szemedben,

s azt súgta: "felejtsd el.., többé nem mesélhetem.."

…ezért ma kibékültem végre a józan eszemmel,

tűzhányó titánok nem küzdenek tovább bennem,

miattad  nem hallgatok többé már meséket sem,

...  és mától beérem egy kitört vulkán-szerelemmel.