Másik tavasz

Másik tavasz

 

Legtöbbünknek vannak kedves tárgyai, amik olyanokká válnak számunkra, mint a levegő. Természetes hogy ott vannak a megszokott helyükön, ahol. Részeivé válnak annak az egyedi „mikroklímának”, ami lassan kialakul körülöttük a kertben, a házban, belégezzük naponta, és hiányuk csak akkor tűnne fel, ha egyszer csak nem lennének… Lehet egy könyv, egy kép, egy kis kerámia, egy évmilliós lenyomatot őrző kőzet, munkaeszköz, családi régiség, vagy bármi ami a gyermekkor, vagy eddigi életünk, találkozásaink, utazásaink  meghatározó, kedves darabja, emléke…

Ezekkel a tárgyakkal, ha valami jóvátehetetlen történik, pl. elvesznek, eltörnek, vagy avatatlan kezek okoznak bennük maradandó sérülést, akkor pótolhatatlan veszteséget érzünk. Holott talán valójában a szó szoros értelmében ezek a dolgok nem is egyediek, hiszen van ezernyi ugyanolyan könyv, ugyanolyan, vagy nagyon hasonló kerámia, ékszer, óra, játék, díszüveg, tükör…stb.

Igen, csak azoknak nincs lelkük. Mert a kedvenceinknek van. Ezért pl. nem lehet azt mondani, hogy ha az anyánktól kapott ajándék Mária-szobrocska eltörik, hogy nem baj, van másik, amivel pótolható. Mert az, még ha teljesen hasonló is, már soha nem lehet ugyanaz. Azt hiszem nemcsak a tárgyakkal vagyunk így. Sokan így vagyunk a hétköznapokkal, az ünnepekkel, az évszakokkal, a lehetőségeinkkel, a szerelmeinkkel… mert  van, és lehet mindig másik, de már nem lehet AZ.

Hosszú és későn érkező tél volt az idei, aztán hirtelen berobbant a tavasz, mintha pótolni akarná valahogyan az elcsúszott, a félresiklott ritmust, a „kizökkent időt”, ami most is egyszeri és megismételhetetlen. Ami most a tavaszban beteg, ami nem nyílik ki, ami elfagyott, ami úgy múlik el, hogy nem tudott valami miatt megújulni, az többé nem jön vissza. Lesz még elhúzódó, kemény tél, és lesz másik, szertelen, életet adó, gyönyörű tavasz is… Lesz másik, valószínűleg még hosszú ideig, de az a másik, már sohasem lehet olyan, mint ez. Persze ez jó is, hisz lehet majd jobb, lehet szebb, lehet teljesebb, lehet boldogabb is…

De az egy másik tavasz lesz. Az élet és a halál közötti pillanatmezsgyén fog virágozni.

Sokan elmentek végleg, fizikai értelemben már nincsenek jelen ebben a tavaszban. Emlékek vannak, érzések, élmények, kötődések, tárgyak féltett, őrzött, jelképes világa. Itt a földi létben, anyám, apám, nagyszüleim, gyermekeim apja, szerelmeim és elvesztett barátaim nélkül, a szeretett tárgyakkal körülvéve tudom, hogy soha nem lesz többé ennyire különleges, ennyire mélységesen boldogtalan és ennyire szépségesen boldog tavaszom, mint EZ.