Május havában

Május havában*

Lépj halkabban kicsit,

ne ropogjon a hó, ha szívemben jársz,

zajt csapva messze nem érsz,

május havában is vigyázz,

hogy merre térsz.

Csendem ősfái közt járva

fedezd fel földem melegét,

őrizd meg erdőségeimben élő,

vad dobogások életterét,

hol avarban rejtőznek álmaim,

de mint földön pihenő őzet,

fel ne riaszd alvó didergéseim.

 

Egy szökkenéssel a vad eliramlik

s félelme könnyen agancsára fagy,

napfény sem olvasztja már,

fejét hiába emelné csillagokig,

az éjsorompó minden utat lezár.

Lépj hát óvatosan, csak lassan,

s mikor a szívemhez érsz,

csendben, szótlanul nézd,

milyen szép, milyen tiszta.

Téli álmából ha felébred,  

május havába tér majd vissza,

ahol hó hull rá szakadatlan,

és a hó alatt örök tavasz van...

/ 03. - 04. /

 

 

(* ritkán írok át régi verset... talán nem is kéne,  ez mégis ilyen, a címe is változott )