Május - négy tételben

Május – négy  tételben

 

 

I.

 

Anya, nézd május van megint, a tavasz is újra gyönyörű,

színes ruhájában kacéran pillant körbe; buja,virágzó a kert,

éppen akác-illat leng és nemsokára nyílnak a jázminok is.

A tulipán és az orgona, a kedvenceid már levirágzottak,

a hibiszkusz most bontja a szirmait; álmodó dáliák

bámulják az öreg szőlő árnyékában a repkénnyel

futtatott falat, s az ereszcsatorna hajlat alá rejtett rigófészket.

Apró százszorszépek margarétákkal zsongnak a vén körtefa alatt,

levendulák bársony ágacskái bújnak össze, titkokat súgnak a földnek,

a bodza eleven, óriás tányérjain kínálja a hófehér szerelmet,

és a korallberkenye gyöngyein megcsillan még a hajnali permet.

A fenyők is büszkén magasodnak, ezer új életet adtak a zöldnek,

 közben készül nyár is, liliom-csodák, titokzatos rózsák bontanak

ajándékot a kertnek, susognak somok, és esténként elandalodnak

tücsök-zenében, életről zengő madár-énekekben…

II.

 

….De nézd anya, a faragott  gyertyán-fán

egyre csak vésődnek sorban a rovások

láthatatlan, rejtett évgyűrűkként gyűlnek,

sorjáznak az évek és hiába nem kérem,

májusban mégis számolják helyettem mások.

Egyik a másik után, látod, épp egy újabb repül

de én már nem örülök olyan  felhőtlenül

mint rég, mert az újabb rovás alá eddig sok

másik  is odakerült…Nézd, május van,de már

mindig csak nélküled kell belevésnem az újat…

Pitypangok parányi ernyői szállnak a széllel,

már nem repülhetek, a tavaszt lekéstem....  

Anya, hol vagy, a május megint, és hidd el,

legszívesebben kihajítanám a késem…

 

III.

 

Anya nézd, újra a gyönyörű május mesél nekem,

kérlek add rám azt színes, harangaljú szoknyám,

amit akkor varrtál, mikor megtalált az első szerelem;

 

hozzá volt fölső is, derékban karcsún rejtett,

csípőig érő huncut, széles fodorral…

Anya, hol vagy, látod én megőriztem

azt a ruhám, ami elavult rég a korral.

 

 A szerelem most is az égen barangol,

talán épp amerre jársz, valahol ott,

látod anya, már úgysem jönne rám

az a ruhám, a lányod is megváltozott,

 

  s az a régi Szerelem azt mondaná: más lettél…

  Igaz, csak a szívem maradt árva és bolond,

   de őriz téged, mert nem igaz, hogy semmivé lett  

 gyönyörű fényruhában, örökké élő angyalom…

IV.

 

Anya, szeretlek és egyszer majd a fényben

átölellek, amikor engem is ölelnek galaxis karok,

de addig még itt a földön kérlek maradj velem,

maradjon itt nekem még a május, és a szerelem,

az élet, a szív, amit te adtál nekem,

amit megköszönni már nem tudok, csak próbálok

itt élni, megőrizni mindent, ami szép titok,

és ameddig lehet, olyannak lenni, mint a májusok…