Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Maholnap...
Rozella• 2018. április 19. 12:29
Maholnap…
Fokról fokra, napról napra, lassan,
megállíthatatlan szivárog be
ajtón, ablakon, otthon-falakon át
a kétség, áttörve a holnap kordonát.
Nem csak a jövő, már a múlt is övé,
enyém csak ez a kifosztott jelen,
szétszaladó nyáj-pillanatok.. Acsargó ordasok
elől lélekkarámba mégis összeterelem
tévelygő reményeim. Megóvtam fagytól,
szélvihartól, pusztulni nem engedem!
A Nap megvarrja virágos tavasz-ruhám,
úgy szabja rám, mint rég drága nagyanyám…
Emlékszem, nem értem fel az asztal sarkát,
de a bodak ízét most is számban érzem,
hány év telt el? Semmit nem számít,
mert az idő rajtam is átállít ezt-azt,
sok kizöldellt tavaszt rám tapaszt.
Mindennek eljön az ideje (bár nagy ámítás
ez a hamis, téli-nyári óra-átállítás)...
Éled az élet, s maholnap megszületik
első unokám, az ám kedves hazám!
Hiszem, hogy mesét, verset szeretni fog,
édes anyanyelvét magyarként megőrzi,
de tudom, ez túl kevés... Elég csak az,
ha embernek marad ott, ahol megérzi,
hogy élete, szíve és lelke is szabad,
bíznak benne, óvják, segítik, szeretik...
- mert bárhol él majd, oda tartozik.
Rozella2018. május 10. 19:44
@Metta: @BakosErika: @atelk: @Törölt tag: @csillogo: Hálásan köszönöm Nektek hogy olvastatok, megosztottátok a gondolataitokat, köszönöm a gratulációkat is! :) a "maholnap" azóta jelenné változott..:) Szeretettel, szép estét kívánok mindenkinek!
csillogo2018. április 23. 07:40
"Elég csak az,
ha embernek marad ott, ahol megérzi,
hogy élete, szíve és lelke is szabad,
bíznak benne, óvják, segítik, szeretik...
- mert bárhol él majd, oda tartozik. "
nagy öröm - tán az egyik legnagyobb ez a fajta várakozás, a születés, ebben az örömben sírni fogunk, de beragyogja lényünk és kísérhetjük útját - Rózám szeretettel gondolok rád, a versed megmutatta, milyen odaadással, szeretettel várakozol... szép nagyon!
Törölt tag2018. április 21. 15:18
Törölt hozzászólás.
atelk2018. április 21. 00:26
Gratulálok a kis unokádhoz! :) Minden szépet, jót, kellemes időtöltést és maradandó, boldog élményeket kívánok Nektek. Bár úgy veszem ki soraidból, még nincs egészen itt.
(Nekem két kicsi unokaöcsém van, s bizony minden rosszat feledtetnek, még a legszomorúbb napokba is örömöt csempésznek!)
Különben a vers is csodás!
Molnar-Jolan2018. április 20. 13:29
Azok az unokák...erőt, célt, örömet adnak a nagyiknak. Erikához csatlakozva gratulálok. (Anyu is említette a bodagot, - vagy bodak? - úgy tartották arrafelé: "olyan kemény, mint a bodag." Náluk görhe is volt, gyerekkorukban, de nem szerették, mert talán túl gyakran ették húsétel helyett. a mondóka szerint: "Görhe, gurulj a gödörbe!")
Puszi.
BakosErika2018. április 20. 09:55
Jaj Rózám, már én is úgy vágyok unokára...
Remek sorok ismét.
Ölellek és gratulálok.
Metta2018. április 20. 08:02
" Elég csak az,
ha embernek marad ott, ahol megérzi,
hogy élete, szíve és lelke is szabad,
bíznak benne, óvják, segítik, szeretik...
- mert bárhol él majd, oda tartozik."
Gyönyörű emlékezés!
Rozella2018. április 19. 22:41
@Törölt tag: Kedves vagy köszönöm szépen! :) így van, érkezik egy kislány a családba hamarosan... Még nincs itt, és mégis itt van, pont ahogy írtad, a szívem közepén, a már ott lévők mellett helyet kért és kapott... :) Ölellek én is!
@kevelin: örülök ha tetszett a vers is, köszi Kevelin! :)
@Pflugerfefi: Talán a bodag az, amit te említesz, biztos az is nagyon finom… :) Nálunk az egyszerű krumplis pogácsa neve volt a bodak, és én imádtam a többi palóc étellel együtt…( laska, tócsni, haluska, ganca…:)) Köszönöm Feri!
Rozella2018. április 19. 22:26
@Törölt tag: Szia, Köszi! :)
Pflugerfefi2018. április 19. 21:52
Kedves Róza!
Ne mond, romak közt élted gyermekkorod,
a bodak az cigánykenyèr!
Igazából nincs ezzel semmi gond, csak a margóra írtam!
Előre gratulálok születendő unokádhoz!
Tetszettek soraid!
kevelin2018. április 19. 18:53
Filozofálgatàs közben megírtad a lènyeget nagymama leszel ez a versed is jó lett
Törölt tag2018. április 19. 14:34
Törölt hozzászólás.
Törölt tag2018. április 19. 12:48
Törölt hozzászólás.